A tökéletességétől megfosztott férfi és az okos nő megjelenése Hitchcock filmeiben avagy mit árul el a Manderley-ház és a Hátsó ablak című film -

„Míg az alvó férfiak mindenhatóságukról álmodnak...
a nők messze nem azok, aminek látszanak”¹

Alfred Hitchcock a filmvilág egyik legkiemelkedőbb alakja. A nyolcvan évet megélt művész, rendező és filmmogul megannyi filmet rendezett, amit mindenki ismer és amiről még ma is kritikák íródnak, ám most dolgozatomban mégis kettőre szorítkoznék. Dolgozatom célja, hogy a Hátsó ablak és A Manderley-ház férfi, illetve női karaktereit elemezzem. Hogy Hitchcock férfi szereplők kényszerítik-e a nőket a változásra, hogy a nő okos-e, és hogy ki tudja-e ezt használni a férfi ellen, illetve, hogy a férfiaknak mennyire van szüksége a nőkre, és vica versa. Bár az általam említett két film között több alkotás is megrendezésre került, és az eltelt tizennégy évben több változás is bekövetkezett (legfontosabb talán, hogy 1954-ben már színes filmeket tudtak gyártani), mégis úgy vélem, hogy a két film tökéletes a férfi és női karakterek elemzésére.

Ahhoz, hogy végig tudjam vezetni a gondolatmenetemet, elő lépésként fel szeretném vázolni a két film férfi karaktereit, a különbségeket és az azonos tulajdonságokat egyaránt, hogy aztán ebből kiindulva vonja be az ifjú Mrs. de Wintert, és a bájos, divatmániás Lisa Carolt. Az 1940-ben megrendezésre kerülő A Manderley-ház asszonya című film, ahogy már azt a címében is elárulja, egy asszony életéről, történetéről kéne, hogy szóljon, de az igazat megvallva Mr. de Winter inkább vezeti a film főszálát, mint fiatal kedvese. Tania Modleski filmkritikus állítása, miszerint „a nárcisztikus férfivágy” irányítja a hitchocki férfiakat, talán már rögtön igazolható is lehetne, ám ennél sokkal többről van szó. A Manderley-ház asszonyában, és a Hátsó ablakban éppúgy összetett tulajdonságokat mutatnak a férfiak. Mr. de Winter, azaz Maxim negyvenes éveiben járó férfiként jelenik meg a filmben, öltönyben és kalapban, ám a helyszín rögtön megtöri a róla alkotott tökéletes képet, hiszen Dél - Franciaországban egy szikla szélén áll, és a néző azt hiheti, ugrani készül. Bár a film egy nő belső monológjával indul, mivel az ő arcát nem láthatjuk, Maxim lesz az első, akivel mint néző azonosulhatunk. Később aztán megtudhatjuk, hogy Mr. de Winter magányos milliomos, aki első felesége elvesztése után passzív-agresszív lelki sérültként próbál újra visszatérni az életbe. Míg ő pszichésen sérült, addig a Hátsó ablak férfi főhőse Jeff tényleges fizikai sérülésének köszönhetően kényszerül bele a Hitchcock által megálmodott világba.² Ahogy az előző filmben, ebben sem rögtön a szereplők bemutatásával indít a rendező, hanem alapos mustrára indul a környező házak ablakaiba. Végül aztán megmutatja a nézőnek Jeffet is, aki izzad, jól-láthatóan szenved a melegben, majd egy tökéletes, vágás nélküli jelenetben megmutatja a törött láb történetét – törött láb, törött kamera, a fotó, ami közben történt a tragédia - . Majd egy nő képének polaroid mását mutatja meg. Persze a néző később megismerheti Lisa Carolt, az elbűvölő, mindig divatosan öltöző fiatal lányt, ám ez a polaroid adja meg számunkra a legfontosabb első benyomást. Érdekes tehát megállapítanunk, hogy Hitchock egy rövid jelenetet követően a férfiakat mutatja be, de indirekt módon megjelenik az esetlen, Maxim gondjára levő fiatal lány, és Lisa is, a kajánul mosolygó szörny képében.

Bár teljes képet még koránt sem kaptunk filmjeink férfi szereplőit illetően, az első benyomásunk már mindkettőről megvan: felnőtt férfiak, akiknek így vagy úgy, de nem teljes és boldog az életük, valamint hogy mindegyikük életébe belép(ett) egy nő, akit ők nem feltétlenül fogadtak szeretettel. Sőt rögtön két nő is, akik aztán az egész filmben végig kísérik férfiank életét. A Manderley ház asszonyában először Maxim és kedvese nyári kalandozásait követhetjük nyomon, ahol megtudhatjuk, hogy a fiatal lány egy gőgös, kövér nő mellett társalkodónő, hogy rágja a körmét és semmiben sem biztos, és hogy bár szeret elmenni a sétákra, sosem tudja, mire számítson. Később aztán, a házasságot követően (amit Alfred Hitchcock nem mutat) már a birtok felé sietnek. Ez a jelenet szintén nagyon fontos. Több kritikában is olvashattuk már, hogy a Hitchock filmek minden pillanata elárul valamit a nézőnek, és ezt bizonyítva elemezném azt a három percet (00:29:00- 00:32:00) amikor megismerhetjük Mrs. Denvert, a kastély házvezető nőjét. Miután a pár az eső elől bemenekül a kastélyba, Mr. de Winter külseje egyáltalán nem csapzott, ellentétben kedvese hajával, ruházatával és tulajdonságával. Izgatottan tapogatja kesztyűjét, nem tudja, hogy is köszöntse az érte felsorakozó személyzetet. Ebbe a kellemetlenül feszült légkörbe sétál be a feketébe öltözött, érzelmeket nem mutató Mrs. Denver, mint határozott, erős nő, aki a személyzet élén biztosan kezeli a háztartást. A kontraszt jól érzékelhető az ázott veréb külsejű fiatal, zavarodott lány és az érett, határozott, erőskezű házvezető nő között. Később aztán ebből fakad a kettejük között keletkezű konfliktus, aminek szele már ebben a rövid jelenetben is érzékelhető.

A Hátsó ablak című filmben szintén két nő veszi körül a kiszolgáltatott Jeffet, és megjelenésük, bemutatásuk, valamint első mondataik nagyon erősen befolyásolják a róluk alkotott képet. A közszolgálati ápoló nő első megjelenésekor csupán négy percet (00:10:00 – 00:14:00) tölt el, mégis ebben a rövid időben annyi életigazságot mondd el, ami a film alapját adhatja. És adja is: mikor megérkezik, Jeff éppen a szomszédokat lesi, mire az ápolónő így reagál:

„Jobban tennénk, ha egyszer magunk lesnénk be a saját portánkra.”

Ez a mondat pedig tökéletesen passzol mind az adott szituációba, mind pedig abba a „babaház-szerű”³ világba, amit Hitchcock teremtett meg színészbabáinak. Ugyanis míg Jeff a táncoslányt, a magányos asszonyt, a zongoristát vagy a gyanúsan viselkedő férjet kémleli, mi, nézők éppolyan titokzatos módon, suttyomban kémleljük Jeff ablakát. Később pedig a házasságot vitatja meg az ápolónő és ő. Jeff már korábban is viccelődött a házasság gondolatával⁴, ám akkor még nem kapott olyan határozott véleményt, mint masszázs közben. A nő elmondja, hogy Lisa szerelmes Jeffbe, ezt észre kéne vennie és elvenni, mert ő tökéletes lehet minden férfinak. Ám Jeff erre is talál kifogást, és elmondja, mi is tulajdonképpen a baja:

„ Túl tökéletes. Túl tehetséges. Túl szép. Túl okos. Túl minden. Csak épp ez az, ami nekem nem kell.”⁵

A következő jelenetben Jeff a szomszédba érkező friss házasokat kémleli, akik már alig várják, hogy kettesben maradhassanak, majd álomba szenderül, és ezt az álmot töri meg a sötét árnyékként fölé tornyosuló Lisa, aki tökéletes megjelenésével és édes csókkal ébreszti szerelmét.

Így tehát megismerhettük mindegyik film férfi szereplőjét és a két nőt is, akik körüllengik őket. És ez mind az első 20 – 30 percben. Ám a számomra legizgalmasabb kérdést, miszerint a nők okosságukból kifolyóan változnak-e meg, vagy csak a férfiak erőltetik-e rájuk, még nem kaptunk választ. Elméletem szerint a férfiak nem változnak a film során: Jeff nem hajlandó divatfotóssá válni, és állapota sem változik, nem tudja legyőzni fizikai akadályát. Mr. de Winter titkára sem derül fény, bár felesége megtudja, hogy mi történt első felesége halálának estéjén, mások előtt örök titok marad, és ezzel Maxim sem szabadulhat fel érzelmileg. Ám a nők nagy változásokon esnek át, és ez a változás az alapja a későbbi életük boldogságának. Mrs. de Winter, mint fiatal, tapasztalatlan lány, aki még sosem volt kastélyok úrnője, sőt semmi vagyona sem volt, számtalan megpróbáltatáson esik át: fel kell vennie az úrnő szerepet (ami részben csak Mrs. Denver halála után válik valósság), vállalnia kell a következményeket (először, mikor eltöri a Puttót, ami egyébként szimbolikus is, hiszen utána vetítik le a nézők számára a nászút napjait, aminek boldogsága a kastélyban már nem érezhető), hátat kell fordítani Rebecca fenyegető rémének és ami talán a legfontosabb, meg kell találnia önmagát.⁶ A változások ösztönösen alakulnak a fiatal nőben, és ösztönös a változás Lisa esetében is. A Hátsó ablak csodálatos tehetsége már az elején is érzi Jeff hideg reakcióját, tudja, hogy a ruha, a vacsora, a romantikus zene és a kedves szavak nem jutnak el a hőn áhított férfi szívébe.

És dolgozatom céljából kiindulva itt jön el a legfontosabb fordulat: A Hátsó ablak huszonhetedik percében Lisa és Jeff tökéletesen ábrázolják a férfi és női szerepeket, és vitájuk témája is válaszokat nyújthat számunkra. Lisa csodálatos ruhájában, nőiesen pihenve a kanapén dühösen veszekszik Jeffel és nem hagyja szóhoz jutni vitapartnerét. Minden szavába belevág, meggátolva ezzel, hogy elmondja érveit az utazás és a kalandos élet mellett. Ezt érhetjük úgy, hogy Lisa tudatában van, Jeff indokai jók, és meggyőzőek, de nem akar veszíteni a csatában, nem akarja elveszíteni new yorki posztját, ezért mindig közbe vág. Ám Jeff sem hagyja magát. Azzal, hogy harsány modorral ráförmed Lisára, eléri, hogy a lány ráfigyeljen, és miután a lány duzzogva végighallgatta azokat, levegőért kapkod, majd egy mondva csinált indokkal próbálja zárni a beszélgetést: „Túl makacs vagy ahhoz, hogy vitatkozzunk.” Majd a nő elmegy, mert rájön, hogy nem érhet el semmit Jeffnél. (Hangsúlyozom, hogy Lisa jön rá a tényre.)

„Hát így állunk. Te nem akarsz maradni és én nem mehetek veled ... És az nem lehet, hogy valamelyikünk megváltozhat? … Nagyon lehangol a felismerés, hogy csak azzal lehetnék [részese az életednek] ha előfizetnék a magazinodra.”⁷

Egy egész napot van távol a férfitől, a férfi eközben belekezd egy rejtély felderítésébe. Azt feltételezi, hogy a szembe szomszéd kereskedő megölte, feldarabolta és eltüntette feleségét. Ebbe a hangulatba érkezik Lisa, aki minden vágyát és báját bevetve a fizikailag korlátozott férfi ölébe ül, és megkezdődik a párbeszéd, ahol két külön dologról beszélnek. Jeff a gyilkosságot akarja megvitatni, de Lisa annyira kettejükre helyezi a hangsúlyt, hogy a fűrész, kötél és láda szavakat meg sem hallva azzal magyarázza a leengedett redőnyöket, hogy biztos kettesben akartak maradni. Lisa küzd Jeffért, Jeff a kalandokért, és Lisa ezt be is látja.

Jeff: „Itt valami nagyon nagy baj van”

Lisa: „Attól tartok velem”⁸

Ahogy Mrs. De Winternek a A Manderley ház asszonya című filmből a festménye előtt, úgy Lisának ezzel a mondattal jön el a nagy fordulat, amikor a változás mellett dönt. Nem azért, mert meg akar felelni egy férfi elvárásainak, hanem azért, mert meg akarja kapni a férfit. És történetesen ez egybe esik az előbb említettekkel is. Rájön, hogy úgy tud „befizetni a magazinra”, ha ő is részese lesz a rejtély felgöngyölítésének. Így a fiatal lány határozott hangnemre vált, és belekezd egy játékba. Jeffet elcsalja az ablaktól azzal, hogy ő is elméleteket kezd el gyártani:

„Talán meghalt...Altatót vett be...Bement hozzá....Nincs ott mit látni”⁹

Azzal, hogy belemegy a játékba, azzal, hogy ő nézheti az ablakot, de Jeffnek nem hagyja ezt, arra kényszeríti a férfit, hogy rá figyeljen, hiszen a rejtély megoldása így már az ő kezében van. Éles vita kerekedik ki közöttük, ahol érdekes a párbeszéd szavait külön-külön is megfigyelni, hiszen a vita tetőpontja előtt Jeff a ravasz szót használja, miközben Lisára néz, Lisa pedig naivnak hívja szerelmét. Végül aztán a lány meglátja a dobozt és a vetetlen ágyat a szomszéd ablakában, és végleg belemegy a játékba, végleg Jeff mellé szögezi magát.

„Kezdjük az egészet előlről”¹⁰

És ezzel el is érkeztem dolgozatom végére. Azt hiszem, ezzel a példával, az idézett résszel és idézetekkel valamint az általam felsorolt indokokkal megbizonyosodhatunk, hogy a nők változnak a két Hitchcock filmben, ám nem azért, mert a férfiak kényszerítik őket, hanem mert saját logikájának köszönhetően rájön, hogy úgy tudja elérni célját, ha megváltozik, méghozzá úgy, hogy az a férfi igényeinek is megfeleljen. Mrs. De Winter felnő, érett tulajdonságokat vesz fel, hogy megfelelhessen férjének, és ezzel elnyerje azt az őszinte törődést és szeretetet, amire mindig is vágyott, míg Lisa felveszi a kalandvágyó detektív szerepét, mert rájön, a férfi megér ennyit.