Nekem a slam

Kedves hallgató!

Ön 2013 szeptember 23. felvette a Kanonikus művek elemzése 3 nevű tárgyat. A tárgy értéke 3 kredit. 3 kredit, 3 kredit, na de adni kéne cserébe most valamit. Vagy nem?

Mert cukiság és báj ide vagy oda, lehetek én tündér, de D.E. az ötöst azért oda nem adja.
Ezért kedves egybegyűltek! Tisztázzunk most valamit: slamlegénynek, slamleánynak átnyálaztam tanait: De hogy tanultam-e valamit? Meglátjuk!

Mert most már fel tudom rajzolni szép egyenes vonalba: hogy kezdett pezsegni a slam, mint jeges krumpli az olajban. Hogy Afrika meg rap, és bendzsó és blues és hogy a mai magyar slam is azért húz, mert már azt is Perwollal mossuk. Na de tanultunk mi ebből valamit?

Hisz most jön csak a java, mert jön a Java meg a Youtube és kinyílik a világ. Jegyzeltelni nem kellett, hogy a slam poetry értelme ugyan nem látható szemmel, de ha az ember lánya slammel... az felér egy kiváló szexszel.

Na de vissza-vissza. Ne ilyen gyorsan! Az élvezetek nem jöhetnek ilyen korán ebben a korban. Most már átmostuk a slammet, megpörgettük centrifugán, és jöhet a teregetés, amíg a kopasz játszik a trombitán. Teregetés meg terelgetés mert még nem mondjuk ki mi a slam, inkább csiptessük ki szépen sorban: egy slam, két slam.

Nekem három lépcsős a rangsor, többet nem is bírnék. Így először a dislike slammerekről írnék. Vagyik inkább mondanám. Aldo és Kövi Závada Péter oldalán, na ők... inkább hagyjuk. Nekik nem fontos a feeling, nem számít az ember az audience, inkább csak a performance, meg a rangjuk. De tényleg...hagyjuk.

Fogynak a percek így közép tájon említem ---TG-t, Baschot és Színész Bobot, akik azért faszán odavágják, rímesen. Hisz Színész Bob nekem az isten. A Slam Shobert Norbija, aki Basch Peti kövérségét a Kultúrfitneszben oldja. Na nekem az a tudás, a szakirodalom. Mert ott tudom meg, hogy „a slam az egy mozgalom”. A Slammer meg „ősember, előadó”, aki azért teper, hogy ritmusra mozgassam a tomporom. Vagy alkarom. Kinek hogy tetszik.

Na de nem fényesítem tovább Színész Bobunk buksiját, így is lekopaszozzák az ostobák. Inkább fellépnék a legmagasabb rangra, mert The charity begins at home, a mondás is így tartja. És Home Sweet Home, én leginkább a Savaria Slam Poetry szavait iszom. Savaria meg Slam, én így szeretem, az első szerdákon még az alkoholt is megvetem, mert inkább fetrengek a slammerek szavában, mint az Aclubbos kockahasúak szagában.

És huhh, ki is fogytam a szuszból. Remélem egy kezdő slamhez azért passzol. Mert ha nem akkor én passzolom hogy mit üzen a slam és hogy hogy küzdötök most meg a szövegemmel és velem? Hát Slammesen!