0. nap 

Amíg a lányok a rózsaszín ködben élvezték a szerelmesek pillanatait, Timi nagy sebességgel sietett Siófokra, hogy a nyár legnagyobb fesztiváljának részese lehessen. A táskájában már napok óta össze volt készítve egy kis táskányi friss bugyi, papucsok, pólók és trikók, egy sátor egy rekesz sörrel és egy karton vízzel. Timi szülei tavaly váltak el, így az előző fesztivál helyett a tárgyalásokon kellett részt venni, azóta viszont szülei – leginkább apja megpróbálta őt lefizetni – így már anyagilag sem okozott gondot, hogy sátorhelyet béreljen arra a feledhetetlen hat napra. A komp fél nyolckor kötött ki, onnan már csak negyed óra volt a kemping, aminek partján már messziről világítottak a fények. A nulladik napon kezdő bandák léptek fel, Timit ezek nem is nagyon érdekelték, viszont a fesztiválhaverok már vártak rá, és mihelyt felállították a sátrat megkezdődött a végeláthatatlan party. Ezek voltak azok az arcok akiket év közben szinte sosem látott a lány, maximum néhány facebook-os fesztiválképhez commenteltek néha, vagy dobtak egy-egy sms-t. Ám a fesztiválok idején megsokszorozódtak az üzenetek, mindenki felhívta a másikat, és pár nap szervezés után már újra összeállt a csapat, és már nem állíthatta meg őket semmi. Köztük voltak a Horváth ikrek, Anita és Barbi, akik minden évben Szegedről jöttek le a balatoni fesztiválra. Anita minden évben másik férfival jött, míg Barbi hősiesen kitartott hosszú évek óta tartó zűrös kapcsolata mellett, bár azért minden évben akadt olyan este, ami után titoktartásra kötelezte fel barátait. Ott volt még Balázs, az örök fesztiválozó, akinek sosem volt munkája, mégis mindig volt pénze partizni, és persze Szabi sem maradhatott le, aki viszont mindig jól érzete magát. Szeptembertől májusig próbált nem kibukni az egyetemről, hétvégenként melózott, nyáron pedig valami nem is annyira titkos dolog miatt mindig fülig ért a mosoly. Két évvel ezelőtt egy ilyen viccesen vidám estén Szabi és Timi egymás karjaiban kötöttek ki, ám a kínos ébredést követően tökéletesen játszották az Alzheimeres fiatalokat, és arról az estéről azóta sem derült ki semmi. Ez volt tehát a csapat, akik mindig csaptak magunka egy speciális nulladik napot, amikor tömény italok mellett próbálták behozni az év közben elmaradt beszélgetéseket, míg a végén olyan részegek nem lettek, hogy a primitív bandák macskanyávogós zenéjét nem kezdték élvezni. És ez idén sem lehetett máshogy.

Este fél tízkor már minden sátor állt, már mindenki túl volt pár felesen és legalább két sörön, és mindenkinek fájt már a szája a folytonos röhögéstől. Anita idén szingliként jelent meg, új, oldalt borotvált hajával és két új lyukkal a fülében, Barbi pedig ismét szerelmesen. Balázs és Szabi ugyanúgy festettek, mint tavaly, sőt Timi a fejét tette volna rá, hogy Szabi tavaly is ebben a tangapapucsban tombolta végig a fesztivált. De ez most nem számított, ahogy az sem, hogy miben van ő, és mennyire divatosan van öltözködve. Itt ugyanis senki nem úgy ismerte mint a lány, akinek divatmániás barátnői mellett mindennapos téma a fashion. Sőt, Barni és Anita egyenesen rühellték az N! Magazint, és imádtak belőle viccet csinálni. Timi persze nem árulta el, hogy milyen kapcsolatban áll a szent újsággal, inkább tökéletes színészi tehetségét megcsillogtatva ő is adta az utálkozó lázadót. A lány szerette ezeket a szakadt, részeges fesztiválnapokat, olyan volt ez neki, mint Annának egy jógatábor, vagy Elynek egy ihletmerítő erdei túra. Teljesen kikapcsolta őt. Így telt el beszélgetéssel, italozással az este, miközben a régi jó banda több éves kalandokat emlegetett fel. Aztán koccintás követte a koccintást, mindenki inni kezdtek mindenki egészségére, és egy végigtáncolt karaoke program után, és három üres tequilás üveget követően Timi hajnali fél négykor beesett a sátorba, és úgy ahogy volt, sáros papuccsal és izzadt trikóban elaludt. És már alig várta az elkövetkező napokat.