Békítő Nudli

Pár nappal a divatbemutató után úgy tűnt, az élet visszaáll a régi kerékvágásba. Anna visszaült a könyv mögé, Oly a már lezártnak tekinthető munkájához intézte a papírokat, míg Ely nyárzáró nagytakarítást csinált otthon a szüleivel, Timi pedig próbált ráhangolódni az egyetemre, ugyanis úgy döntött, fél év kihagyás után befejezi azt. A tantárgyfelvétel ugyan még messze volt, de ennyi kihagyás után elég sok mindent el kellett elintéznie: új diákigazolvány, papírok, rengeteg befizetnivaló és hivatalos iratok ezrei. De szerencsére akadt segítség is, hiszen Ely is azon az egyetemen tanult, csak éppen nem földrajzot. És amíg a lányok a sulis dolgokkal babráltak, vagy éppen az íróasztal mögött dolgoztak, Dávid és Gergő valami egészen máson törte a fejét. Annának kicsit furcsa is volt, hogy az augusztus huszadikai utolsó hajrá előtti pihenőnapját szerelme Gergővel akarja tölteni, de végülis nem szólt, mert örült a jó barátságnak.
A két pasi azonban nem sörözni ment és nem is kondiba, hanem Keszthelyre kocsikáztak, hogy a Mancs Menhelyen találkozzanak Horváthnével.

• És hogy is akadtál rá erre a nőre? – kérdezte Dávid még a kocsiban.

• Olívia laptop előzményeiben egy milliószor megjelent, mert ő gondozza azt a kutyát- válaszolta Gergő és elmesélte, hogy hogyan terveztek kiskutyát, meg hogy hogyan vesztek össze, elmesélte az órák hosszat tartó telefonozást, meg azt is, hogy két nappal ezelőtt hogyan békültek kil.

• Érted már? – folytatta – És most ha örökbe fogadom ezt a kutyát, akkor Oly elgyengül és hozzám költözik, ahogy tereztük. A lakást meg úgy is csak bérli

• Cseles – válaszolta tömören Dávid, és beléptek a menhely nyikorgós kapuján.
  Néhány útbaigazítást követően aztán egy kedves, fiatal lány elvezette őket egy ketrechez, és megkérte őket, hogy ott várakozzanak.

• Ő az? – kérdezte Dávid és átdugta a kezét a rácson, hogy a bongyori szőrű kiskutya végig nyalogathassa azt.
  A kutyus alig pár hónapos lehetett és megnyerő bundája mellett a szeme is olyan nagy volt, és aranyos, hogy nem lehetett nem belenézni.

• Látom már megismerkedtek Nudlival – mondta Horváthné mögéjük érve és bemutatkozás után rögtön bele is kezdett Nudli bemutatásába.

• Nudli körülbelül három hónapja születhetett egy fajtatiszta szülőtől és egy keveréktől, de valószínűleg nem tervezték őt, ugyanis alig pár hetesen itt hagyták a menhely előtt. Nudli kisfiú és már oltva, chipezve van. Imádja az embereket nyalogatni, és a labdákért is él-hal. Ha gondolja Gergő – fordult a férfihez – nyugodtan vigyél el a partnerével sétáltatni.
  
  Dávid és Gergő egymásra néztek és olyan eszeveszett tiltakozásba és tagadásba kezdtek, hogy Horváthné jóformán megijedt a hangoskodástól.

• Szóval mi nem vagyunk egy pár – zárta le Dávid.

• A kutya nekem és Olíviának, a nőnemű barátnőmnek lesz.

• Értem – bólintott még mindig mosolyogva Horváthné – Akkor esetleg amíg mi elintézzük a papírmunkát, Dávid sétálhatna egy kicsit Dudlival. Elég nehezen szokja meg a pórázt – tette hozzá és miután átadta a fickándozó szőrgolyót Dávidnak, az iroda felé vezette Gergőt.
  A papírmunka gyorsan ment, Nudli pedig olyan hamar kifáradt, hogy hazafelé végig aludt a bérelt kocsi hátsó ülésére rögzített hordozóban. A fiúk pedig így jókat derülhettek a félreismert nemi identitásukon.

• Ez mind miattad van – röhögött Dávid – Ki vesz fel rózsaszín csíkos V nyakú pólót?

• Te sem szólhatsz Don Juan – vágott vissza Gergő és nagyot horkantott nevetés közben –Olyan a hajad, mint egy vérbeli melegnek.
  Még elhangzott pár csípős megjegyzés, majd átterelődött a téma Olíviára, és Annára, és attól kezdve el is volt felejtve az incidens.

• Szerintem vacsorával készül – tárgyalta eközben Oly Annával telefonon.

• Végülis az jó békülős program nem? Vagy azon már túl vagytok?
   

• Gyakorlatilag igen, de egy kis meglepetésnek mindig örülök – nevetgélt Olívia.
  Arra azonban biztosan nem számított, ami délután hatkor fogadta őt, mikor belépett Gergőhöz. A férfi túl csendes volt, a mosolya pedig a fülég ért, de Oly arra gondolt, biztosan a vacsi miatt ilyen izgatott.
  -          Szia baba! – köszöntötte és megcsókolta.
  -          Te sántikálsz valamiben – nevetett Oly és a konyhába indult, de ott nem várta sem vacsora, sem virág.
  -          Baj van? – kérdezte Gergő tettetett komolysággal.
  Olívia nemet bólintott, és kissé csalódottan megölelte furcsán állatszagú barátját.
  -          Gyere, menjünk a nappaliba. – mondta és megfogta barátnője kezét, hogy bevezesse őt a szobába.
  A kanapé mellett egy hatalmas rongypárnán éppen teniszlabdát bontott Nudli, és annyira koncentrált a nehéz műveletre, hogy észre sem vette új gazdáját, csak mikor az a könnyeivel küszködve felsikított. Erre aztán felfigyelt a rosszaság és a földön guggoló Oly felé szaladt, hogy az ő kezét is megnyalogathassa.

• Istenem! – kiáltotta Oly- Hogy te milyen aranyos vagy!

• Olívia meg sem tudott szólalni, csak sírva ölelgette Nudlit, és közben azt kérdezgette, hogy honnan tudta ezt Gergő. A srác gyorsan elmondta, de aztán rájött, hogy jelenleg nem erősebb a szava a Nudliextázisnál, ezért ő is csatlakozott a kutyusos játékhoz, és csak egy-két óra múlva – mikor már az eb elaludt szereleme ölébe – kezdett bele újra.

• Gondoltam a kutyás cuccokat megvehetnénk együtt a hétvégén.

• Remek ötlet – suttogta Oly és lassan a párnára fektette Nudlit

• És van itt még valami – mondta kissé bizonytalanul Gergő és a farmerzsebéből előhúzott egy kulcsot- Már beszéltünk róla korábban, de eddig hezitáltam. Hozzám költöznél?

• Igen – mosolygott Oly és szenvedélyesen megcsókolta Gergőt, majd elkezdte kigombolni az ingét.
  Ám új családtag, új élet és új szokások, ugyanis a kicsi Nudli mintha megérezte volna, a hangulatváltozást, és hogy ne maradjon ki ő se az ismeretlen játékból, a kanapéra ugrott, és elkezdte nyalogatni Gergő már kibontott mellkasát, közben pedig Olívia ölében toporgott. Persze egyikük sem tudott haragudni, és hangos kacagásban törtek ki.