Cipellő, cupcake és csók - avagy tündérdélután 

Míg Anna és Dávid a mézeshetekhez hasonló hétvégéjüket töltötték a meleg tóparton, a forró aszfaltos belvárosban Olívia és Timi megállás nélkül rohangált. Már csak pár nap volt az esküvőig, és még minden részletet pontosítani kellett. Tamara, Timi édesanyja volt a ruhafelelős és a hivatalos papírokat is ő kellett hogy intézze, így nem tudta már elintézni a kisebb, de fontos feladatokat. Folyamatosan a polgármesteri hivatalba rohangált Palival, ha pedig a vőlegény nem ért rá, akkor a ruhaszalonba sietett, hogy századszorra is felpróbálja a bérelt ruhák. Ezalatt Timinek a féléves virágkiállításra kellett mennie, hogy megszerezze azt a bazsarózsás csokrot, ami passzol majd a kerti asztaldíszhez, és a szalagok színét is meg kellett változtatnia. Bár a lány nem értette mi a különbség a lazac színe és a rózsaszín között, és nem is nagyon értette, minek ennyi felesleges hülyeség. A vadul bulizó lány még a saját esküvőjéről sem álmodozott soha, arról meg aztán főleg nem, hogy egyszer majd anyja esküvői csokráért kell rohangálni.

• Ez csak papír. - gondolta, és dühösen rohangált a sorok között, mire végre megtalálta a plakátot, amit keresett.

Tamara még tavaly előtt látta valamikor egy magyar műsorban, amit valami meleg divattervező vezetett. Persze ezt Timi nem tudta megjegyezni, nem is nagyon hatotta meg az egész dolog, csak beállított a Lilly's Paradise standjára, és közölte, hogy ő jött el Horváth Tamara csokráért, amiben bazsarózsák vannak.

• Aranyom. - mosolygott rá vissza egy halványsárga inges pasas – ez nem így működik. Csüccs ide le, és várj, oksa? Hívom a főnököt.

• Köszönöm, de én sietnék. Azt mondták, készen lesz.

A férfi, mintha nem is hallotta volna csettintett egyet a nyelvével, és eltűnt a rózsák mögött. Timi akkor már tudta, hogy ez nem fog olyan simán menni, mint gondolta. Nagy levegőt vett, és hogy elterelje az idegesítő nézelődőkről a figyelmét, Viberen írt Olynak.

Remélem te jobban haladsz... majd jelentkezz

Olívia eközben remekül szórakozott. Ő volt ugyanis a tortafelelős, akinek ellenőriznie kellett, hogy biztosan narancsos – levendulás ízű-e a torta. Ez persze kedvére volt a lánynak, mert imádta a finomságokat, de ebben az esetben teljesen másról volt szó. A lány azóta kapcsolatba lépett Lovászi Gergellyel, akivel annyira összebarátkoztak, többször beszélgettek és egyszer már fagyizni is elmentek. Most, mivel Olívia nem nagyon ért rá az esküvőbanzáj miatt, megszervezte, hogy Gergővel együtt menjenek el a cukrászdába, és a feladat letudása után sütizzenek együtt.

A huszonhét éves lánynak nagyon fontos volt a mai találkozó, ugyanis már megbeszélte Timivel, hogyha Gergő ma megcsókolja, elhívja őt az esküvő utáni partira. Éppen ezért ma tökéletesen akart kinézni, és ebben csak az N! segíthetett. A magazin szerint egy csinos cipő megnövelheti a lányok önbizalmát, de a ruha maradjon szolid, hogy a jókislányos imidzs megmaradjon. Ezt követve Olívia rögtön tudta, hogy mit fog felvenni. Két nappal ezelőtt érkezett meg a nettől rendelt Patty Blue magassarkú, ami tökéletesen passzolt a térdig érő rakott szoknyájához, és arra már csak egy fehér ing kellett.

• Ezzel meg is volnánk – mondta a tükör előtt forgolódva a lány, és visszatért az asztalhoz, hogy tanulmányozza a biblia sminktippeit is.

Figyelj! Egy randin sose vidd túlzásba a sminket, mert a srác megrémülhet a vakolattól. Emlékezz, hogy téged akar megcsókolni, és nem a legújabb rúzst!

• Egy kis pirosító és szempillaspirál. Kész is! - mondta Oly, és elindult a cukrászdába.

Nagyon izgult már odafelé is, így mikor meglátta a cukrászda bejáratánál Gergőt egy fréziával a kezében, majdnem elájult.

• Szia! Örülök, hogy eljöttél – köszönt Olívia, és puszit adott Gergő borostás arcára.

• Hello! Ezt neked hoztam. - mondta Gergő és átnyújtotta Olíviának.

• Köszönöm. Nagyon szép, és az illata is finom.

Gergő elmosolyodott, és a karjával mutatta, hogy a lány menjen csak előre. Odabent a kiszolgáló már tudta, miért jöttek:

• A levendulatorta, ugye? - kérdezte. - Egy perc és hozom.

A lány eltűnt a csapóajtónál, és kettesben hagyta Olíviáékat. Ők csendben nézegették a sütiket, aztán beszélgetni kezdtek.

• Rendelsz valami finomat, amíg intézem a tortát? - kérdezte Oly.

• Persze. Rám bízod? - nevetgélt a srác, megsimogatta a lány hátát.

A torta tökéletes volt, az íz megfelelő és az árnyalat is kifogásolhatatlan. A süti, amit Gergő rendelt édes volt, és krémes, mondhatni a hangulathoz illő. Sokáig beszélgettek, szokásos randikérdésekkel próbálták meghatározni, valóban illenek-e egymáshoz. A süti illatú délutánnak azonban hamar vége szakadt, mikor Timi idegesen felhívta barátnőjét:

• Szia! Mondd, hogy a tortával minden rendben, és ide tudsz jönni.

• Hát, izé... nem is tudom – kezdett el magyarázkodni, de akkor Gergő szalvétát tolt a lány tányérjához.

• Elkísérlek, ha gondolod – olvasta hangosan Oly.

• Mi? Hova kísérsz? - kérdezte értetlenül Timi.

• Ja, semmi. Baj van a virágokkal?

• Igen. Még mindig nincs itt az a rózsaszín inges melegség, és csak ő adhatja ki a szalagokat.

• Rendben. Megyek – mondta Olívia és lecsapta a telefont.

Olívia bocsánatkérően nézett a srácra, aki felpattant, kifizette a sütiket, és kihúzta a széket a lánynak, hogy fel tudjon állni.

• Te sosem hibázol? - nevetgélt Olívia, és önkéntelenül megsimogatta Gergő mellkasát.

A virágpiac felé alig beszélgettek, csak néha esett szó a következő találkozóról, meg Gergő melójáról, hogy mennyire fontos egy programozó a nagyvállalatoknak. Aztán eljött a nagy pillanat.

• Itt vagyunk – mondta Olívia és nagy levegőt vett, miközben a földet bámulta zavarában.

• Köszönöm a mai randit – mondta halkan Gergő, és Oly állát fogva lassan magához húzta, hogy megcsókolja.

• Én is köszönöm. - mondta Olívia a csók után, és diadal ittas mosollyal a bejárat felé indult. - Még jelentkezek rendben?