Ferge - most figyelj - teges

• Juhúú!! Sziasztok!

• Édesem, ezer éve nem láttalak.

• Komolyan? Rövid, vörös haj? Király! Állatian nézel ki!

• És ez a magassarkú!

• Ezer éve már...

• Hát te, napszemüvegben? Hogy hívják az illetőt?

• Jim Beam.. - válaszolta Timi, és a többiekkel együtt bementek a nappaliba, ahol a beépített konyhaszerkényen kívül csak egy icipici asztal volt és három bárszék.

Mindenki gyönyörű volt, és élettel teli. Ely hagymafazonú lila kis szoknyában, és egy egyszerű fehér blúzban volt házilag gyártott gyöngyös nyaklánccal és egy karkötővel, természetesen magassarkúban. Timi egy lyukacsos farmerben jött, amin a lyukakat fehér csipke takarta, de így még vadítóbb volt, mint egy sima lyukacsos nadrág. Felül feliratos szürke trikót viselt, és egy fekete inget, ami Anna szerint egy férfié lehetett. Az ing ugyanis Timi térdéig ért volna, ha a végét nem csomózza meg a derekánál. De akárhonnan is jött az int, a szett teljesen timis volt, és tökéletesen ment ahhoz a fekete masnis surranóhoz, amit viselt. Persze a napszemüveg nem maradhatott el, amögött valószínűleg hatalmas karikák ólálkodtak az elmúlt esték vad történéseit tükrözve. De erről majd később. Anna sikongatva üdvözölt mindenkit, és a lányok egymás karjaiba borulva éltették a régi napok emlékét. Ez az évek során szokássá vált. Aztán pár perccel később, mikor már mindenki kiölelgette magát, megjelent Olívia. A lányok meg sem lepődtek késésén.

• Jajj ne haragudjatok, de taxival kellett jönnöm, és ez az átkozott sofőr nem tudott visszaadni. Több volt a jatt, mint a tarifadíj. Na de mindegy is. Itt vagyok! Jajj Ann, annyira csodálatos a kégli. És milyen csinos vagy! A többiek? Timi még nincs itt mi?

• Dehogynem – jött a válasz a konyhából – sőt már iszom az első boromat, úgyhogy jó lesz ha belehúzol kisanyám!

A lányok hangosan felnevettek. Hát összegyűlt a csapat. Hónapok óta nem tudtak már találkozni, de most eljött a pillanat, és ennek mindenki őszintén örült. Anna lakásában Ely, Timi és Olívia is ott voltak, és már itták is az első pohár bort.

• Ezek a franciák azért tudják, mi a jó! – kortyolt nagyot Ely. - Ők már a gyereknek is adnak minden vacsorához egy korty bort.

• És ráadásul ez a rosé! - folytatta Timi – rég nem ittam már ilyen finomat.

Anna és Olívia eközben a pulton rakosgatták a ropikat és fokhagymás mártogatósokat az üvegpoharakba, és Timi mondatára mosolyogva néztek össze. Ők ugyanis jól tudták, hogy Timi a tequilánál nem adja lejjebb, és valószínűleg a félédes rosé nem is alkohol a számára. De nem szóltak. Az asztalhoz vitték a ropogtatni valókat és becsatlakoztak a beszélgetésbe. Aztán egy-két pohár bor és pár új pletyka után a lányok átmentek a gyerekszobából átalakított picike nappaliba és a puha kanapén elheverve teljesen átadták magukat a nyár reményének. Anna csajos zenéket indított el a neten, aztán fenekét rázva odatáncolt a többiekhez.

• Tudom, hogy még mindig szar az idő... - kezdte Timi – de én már nagyon várom a nyarat. Idén is megyek legalább három fesztiválra. És nektek is ott lenne a helyetek. Balázs, az egyik DJ, akit még a füredi buliban ismertem meg tavaly, azt ígérte, hogy VIP helyet biztosítana nekünk.

• És beszéltél azóta Balázzsal? - vonta fel szemöldökét Anna, de már nevetett is, nehogy Timi komolyan vegye - Én inkább valami igazán csajos nyaralásra gondoltam. Találtam is a neten egy helyet, egy igazán aranyos apartmant, ami negyed órára van gyalog a Balatontól, és igazán kedvezményes áron tudnánk kibérelni.

• Én még nem tudom, hogy kapok szabit – sóhajtott Olívia, és nagyot kortyolt a borából – Ervin (mert így hívták a főnökét) idén Tunéziába megy valami kis ribivel, aztán az Indiai nyaralására indul, ahol meg akar világosodni, vagy mi.

• Megvilágosodni? - nevetett fel Ely és Anna. Ely félre is nyelt, és most hangos köhögés és prüszkölés közben próbált meg valamit elmutogatni. Aztán nagy levegőt vett, ellenőrizte, hogy ruhája nem lett-e boros az incidens közben, aztán mintha mi sem történt volna folytatta.

• Nekem bármi jó, csak együtt legyünk. - folytatta Ely – Például elmehetnénk egy pár napra a nyaralónkba is. Hiszen mennyi szép emlék fűz minket oda.

Ely sejtelmesen megbökte Anna vállát és mosolyogva öntött magának még egy pohárral.

• Igaz. - szögezte le Anna, és zavarában a szalvétákat igazgatta. Nem volt meglepő, hogy Ann terelte a témát. Hiszen aznap este történt meg a nagy alkalom. Az első alkalom.
  Öt évvel ezelőtt épp abban a házban bulizott Ely és Olívia, mikor Anna felhívta őket, és félig részegen megkérdezte, nem lenne-e baj, ha ott aludna, mert már lekéste az utolsó buszt. Ely persze rögtön igent mondott, és már alig várta, hogy láthassa régi jó barátnőjét.

• De semmi pasi, és semmi törés-zúzás. - szögezte le a telefonba.

Anna megígérte, ahogy azt is, hogy maximum kettőre odaér, hogy ne kelljen sokáig a kaput nyitva hagyni. Ám Ely hiába várt fél háromig, Ann nem érkezett, így enyhén becsípve ő is lefeküdt aludni, ahogy Oly azt már órákkal azelőtt megtette. A kaput nyitva hagyta barátnőjének, pedig mindig is tartott a betolakodóktól. Másnap reggel aztán egészen különös dologra ébredt. A földszinten egy hatalmas csörrenést követően egy mély férfi hangját hallotta, ahogy égtelenül szidja a dohányzóasztalt. Ely összegumizta a haját és pulcsit vett magára majd leszaladt, és már rá akart támadni az ismeretlen pasasra, mikor Anna a két felbőszült ember közé ugrott.

• Ely! Ely, figyelj! Minden rendben! - morogta mély hangon. Látszott rajta, hogy a tegnap este most nagy fejfájással köszön vissza. – Ő itt Dávid. Tudod, már sokat meséltem róla. Nem történt semmi, csak véletlenül nekiment az asztalnak. De már indul is. Nem történt semmi.

Dávid szintén másnapos arcán jól látszott, hogy teljesen meglepte Ely feltűnése. Valószínűleg Anna azt mondta, egyedül vannak. A srác magára kapta a papucsot, és erősen magához ragadta Annát.

• Jó, azért hagyjatok valamit ebédre is. - viccelődött Ely, és látva, hogy nem nagyon érdekli Annáékat a jelenléte visszaindult az emeletre.

   

Hát így történt az első együtt töltött éjszaka azzal a bizonyos Tóth Dáviddal, akivel azóta Anna összeköltözött. Ki gondolta volna! Ki gondolta volna, hogy az a kócos, másnapos, papucsos srác egyszer lakást bérel majd az ő legjobb barátnőjével!

• És akkor kezdődhet? - nyelte le az utolsó kortyot is Timi.

• Micsoda? - lepődött meg Oly.

• Hornitz Olívia! - játszotta a sértődöttet Ely.

• Ismered Tedet? - röhögött Anna és Timi egyszerre visítva a régi jó mondatot

Hát persze. Így jártam anyátokkal … A sorozat még 2005-ben kezdődött, mikor Ely és a többiek javában harcoltak a tinédzser kor elemeivel. Ebben az igen zűrös és lázadó korban pedig egyetlen mentsváruk az a sorozat volt, amely egy new yorki bagázs történetét dolgozta fel. Anna már akkor is Lilyvel azonosult, aki egyetem óta az ő Marshall mackójával járt. Timi Robin Scherbatsky-val szimpatizált, persze nem csak a család és babaundora miatt, hanem azért is, mert míg a sorozatbéli Robint apja kidobta a vadonba, hogy a farkasokkal küzdjön, addig Timi is ilyennek látta az apját, aki a családját hátrahagyva egy Timi korabeli lánnyal töltötte napjai valahol a tengerparton. Ely Tedet kedvelte a leginkább, de sosem árulta el miért. Így most, visszatekintve úgy tűnt, Ely szereti magát komolyan megfontolt embernek nyilvánítani, de a valóságban gyakran hoz spontán döntéseket, amikből aztán életre szóló sztorik lesznek. És Olívai? Mondania sem kellett, mindenki tudta, hogy Barnie neki az igazi. Olívia persze – hál' Istennek - nem járt több száz pasassal, de a Suit Up! kifejezés önmagában elég volt a mi divatdiktátorunknak.

Most pedig, hogy a lányokban megfelelő mennyiségű bor volt, kezdődhetett a maraton. Mind a négyen négy-négy cédulára írtak évad és sorozatszámokat, aztán egy kalapba tették, és húzási sorrend alapján megnézték azokat. Voltak mindig visszatérő jelenetek, például a merülőbúváros rész, és akadtak mindig újak is, amire valaki nem emlékezett. A sorozatmaraton pedig a következő képen zajlott:

• Egy újabb üveg bor megbontása még a főcímdal alatt megtörtént (ez körülbelül negyven másodpercig tartott)

• A vetítés alatt ismert és kevésbé ismert mondatokat kiabáltak be a lányok, és hangosan megvitatták mindenki ruháját, haját.

• Ha pedig valami olyan hangzott el az epizódban, ami később éppen az fordítva történt meg, akkor onnantól tök mindegy mi ment a TV-ben, a lányok megvitatták, hogy mi miért történt.

• És közben rettenetesen hangosan nevettek, olyan erővel, hogy felért egy hasizomgyakorlattal.

A lányok imádták ezeket a délutánokat. Nem a bor és nem is Barnie Stinson miatt, hanem mert együtt lehettek, és a hétköznapokból kiszakadva újra azok a lányok lehettek, akik gimiben még mindenen vihogtak, és semmi nem zavarta őket. Így ment ez egész nap, és késő délután, mikor az utolsó cédulán lévő részt is végignézték.

• Nincsen több – mondta Timi.

• És a bor is elfogyott - jegyezte meg a kissé már ittas Olívia

• Hát, akkor lassan indulni kéne

• Ugyan már lányok – kezdte Anna, de be sem fejezte a mondatot, mert Olívia már vette a pulcsiját.

Persze még nem kellett volna, hogy vége legyen, de mindegyik lány tudta, hogy ennél már nem lesz jobb ez a nap, és egyébként sem menne már a beszélgetés. Ahhoz túl sokat ittak. A lányok lassan elkezdtek öltözködni, és ünnepélyesen tisztázták, hogy ez a nap király volt.

• Legközelebb pite is legyen Mrs Tóth – viccelődött Oly.

• Úgy lesz! - mosolygott Anna, és megpuszilta barátnője kipirult arcát.

Pár perccel később már a lányok hangos nevetése hallatszott csak a lépcsőház fordulójából. Anna összeszedte a poharakat, felsöpörte a földre szórt ropidarabokat, és elmosogatott. A zene még mindig szólt, a fiatal lány megitta az utolsó csepp bort is, aztán újabb epizódokat indított el.

• Igen. Elég jól sikerült ez a nap – tisztázta magában, és összegömbölyödött a kanapén.

Ferge – most figyelj – teges! Ezek voltak az utolsó szavak, amire emlékezett, aztán elnyomta az álom. Egészen este hétig aludt, akkor aztán megjött Dávid és gyengéden magához ölelve becipelte szerelmét az ágyba.

• Látod, jók voltunk – mosolygott Anna. - és én már ágyban vagyok

• És gyönyörű vagy – tette hozzá Dávid, és szenvedélyesen megcsókolva magukra húzta a takarót.

  ...