Limonádé és perec

Pár nappal később úgy tűnt, végre eljön a nyár. Eltűntek a sötét felhők, az ablakon már nem kopogott az eső, és lassan az emberek is előmerészkedtek. A gumicsizmák helyett megjelentek a márkás és kevésbé márkás cipellők, a nők elővették a farmerszoknyáikat és a dresszeket, a férfiak pedig feszülős pólóban mutogatták frissen szerzett izmaikat. Olyan volt az egész város, mint egy bemutató, ahol a jó idő eljövetelével mindenki kicsinosítja magát, és a terekre és parkokba vonulva megmutatják az új önmagukat.

Ez az egész persze nem volt tudatos, senki sem gondolt úgy az első nyári napra, mint egy Fashion Weekre, de valahogy ilyenkor mindenki csinosnak akart látszani. És persze ebből Olívia sem maradhatott ki, éppen ezért azon a napon a legjobb formáját adta. Bár nem tervezett semmit, mikor ébredéskor megérezte a nap erejét, ő is rögtön erőre kapott, és frissen szerzett lendületével kiperdült a konyhába. Bekapcsolta a rádiót, pirítóst készített és mellé almakarikákat rágcsált, aztán lezuhanyzott és besütötte hosszú szőke hajtincsei végét. A fürdőszoba a málnás tusfürdő illatában úszott, amíg megspékelt a hajlakk erős illata. Mint egy szalonban...

Olívia mindig is gyönyörű lány volt. A gimiben is tudta már, hogy a kevesebb néha több, és ennek fényében mindig elegáns sminkekben jelent meg, tökéletesen hozzá passzoló ruhákban. Az egyetemen aztán titkárnő stílusra váltott, és onnantól szinte sosem lehetett nadrágban látni. Egy farmerminiszoknya a bevásárláshoz, földig érő pamutszoknya a családi látogatásokra, bőrszoknya a klubok fényéhez és sorolhatnánk napestig. A választás viszont sosem volt könnyű, ezért most is, amíg száradt a szempillaspirál, a ruhái között kutatott. Olívia minden megspórolt pénzén ruhákat vett, és hogy elférjen, tavaly szülinapján egy méretes gardróbbal lepte meg magát. Most ez előtt állt egy divatos, és kicsit sem olcsó Danzon and G fehérnemű szettben, melyet egy kis sötétkék csipke vadított meg a fenék közepén. Hosszas tépelődés és számos próba után végül úgy döntött, az alakja tökéletesen megfelel egy feszülős, mélyzöld egybe részes ruhához, ami ráadásul tökéletesen passzol majd az új vajszínű platform cipőhöz és a Friderick's táskához. Aztán pillanatok alatt rúzsfrissítés, parfüm és indulhatott a show.

Odalent ragyogóan sütött a nap, és az emberek arcán már rég nem látszott, hogy pár nappal ezelőtt még zuhogott az eső, és mindenki bánatosan vonaglott az utcán. Olívia most kilépett a hatalmas kapun és érezte a nap melegét. Ennél jobb nem is történhetett volna vele. Bár megkésve, de ideért a nyár, és újra itt az év legjobb szakasza. Boldogan nézett végig az utcán, és ezt a boldogságot mások arcán is látta. Az utca túloldalán fiatal srácok napszemüvegben süttették magukat, míg mellettük egy fiatal lány sétáltatta a kutyáját, és közben hangosan nevetett valamin. Az utca tele volt élettel, és ahogy Olívia a sarkon a park felé vette az útját, egyre több boldog, szép és igazán lelkes emberrel találkozott. Mindenki mosolygott, magabiztosan lépkedett és vidáman köszönt vissza, ha valaki feléjük bólintott. Nem számított hogy idős vagy fiatal, hogy mennyire márkásak a cuccai és hogy mekkora a ruhamérete. Ezen felbátorodva Olívia is magabiztosan lépkedett végig a park egyik ösvényén, ami egyenesen a városi tóhoz vezetett. A fiatal lány imádta a természetet, bár nagyon ritkán jutott el ide. Hétköznapjait az irodában, otthon és a butiksoron töltötte, időhiány miatt pedig mindig taxiba szállt, vagy a metrón utazott. Az első hó óta talán nem is sétálta körbe még a tavat. Most viszont remek alkalma adódott rá, és ezt ki is használta. A virágokat nézte a parkban, köszönt az ismerősöknek és kiskutyákat simogatott, majd mikor már majdnem visszaért a kiindulási ponthoz egy elviteles limonádét és sósperecet vett az egyik tóparti faházban. Leült egy padra, becsukta a szemét és élvezte a nap sugarait, miközben a hideg limonádéval öblítette le a sós finomságot. Nem is gondolt most semmi másra, és nem hiányzott most semmi a boldogsághoz. Valami mégis megmozdult mellette, és érezte, hogy egy ember ül mellé a padra. Kinyitotta a szemét, párat pislogott, hogy megszokja a szeme a napot, de nem hitt a szemének. Egy izmos férfi ült mellette, aki lihegve kötötte újra edzőcipőjét, és közben a kulacsából itta ki látszólag az összes vizet. Hátán megfeszültek az izmai és izzadt trikója rásimult a bőrére. Olíviának elakadt a szava, és valószínűleg ezt érezte meg a férfi is.

• Helló! - köszönt mosolyogva a sármos srác

• Szia! - habogta Olívia, és zavarában tűrögetni kezdte a haját.

Persze ez rögtön feltűnt az ismeretlen Adonisznek is, és hogy oldja a feszültséget, kezet nyújtott neki.

• Lovász Gergely

• Hornicz Olívia. Örülök, hogy megismertelek.

• Hát még én – válaszolta mosolyogva a férfi, és vidáman tovább kocogott.

Olívia még hosszasan nézte, ahogy egyre gyorsabb tempót diktál magának, aztán eltűnik a tó nádas kanyarában. Oly az izgalomtól nem tudott tovább ülve maradni. Gyorsan megitta a limonádé maradékát, a perec égett csücskét a kukába dobta és zavarában visszaindult a parkba, onnan pedig haza.

Délután még mindig libabőrös lett a karja, ha a férfira gondolt. Lovász Gergely nagy benyomást tett rá, és úgy döntött, ezt nem hagyhatja ennyiben. Ám hogy miképpen tegye meg az első lépést az izmos férfi testig még nem tudta.