N and the Fashion 2.

Fél hatkor a taxi begördült a Jókai utca elejére, és a lányok meglátták a tömeget. A Városi Művészház előtt már hatalmas tömeg állt, fotósok, ismert divattervezők, és a nézők tömött sora, arra várva, hogy mindenki felmutassa a jegyeit. Olívia gyorsan kifizette a taxisofőrt, és mint egy aggódó tyúkanyó, magassarkújában tipegve terelgetni kezdte a lányokat.

• Tamás a pucér didkós szobor előtt áll – mondta Timi és intett Annának, hogy megszerzi a jegyeket, majd eltűnt a tömegben.

• Nézd, milyen csodálatos az a ruha. Szerinted egyedi tervezésű? - mutatott a VIP belépőkapu felé Anna.

A lányok mindig így ütötték el a várakozási időt, és ezt a hobbit sosem lehetett megunni, ugyanis mindig akadtak olyan önkéntesek, akik fantasztikus ötletükkel meg akarták váltani a divatvilágot, és ezzel bolondot csináltak magukból. A sok csodálatos ruhaköltemény, a kisestélyik és a szoknyák világából például igen csak kitűnt az a negyvenes nő, aki nyaktól köldökig, és térdtől bokáig fekete necc borított, és ehhez még piros melltartó is járt, hogy mindenképpen benne legyen a Top 5 Gagyi Ruhák között. Közben megjött Timi is, a jegyekkel minden rendben volt, Tamás mindent elintézett.

• A pénzt majd elintézzük később – mondta a lányoknak, és már adhatta is oda a kis hölgynek az ajtóban, mert a remek szervezésnek köszönhetően a sor is gyorsan haladt.

Odabent a látvány magáért beszélt: az egyébként fehér falakkal és barna, ezer éves asztalokkal ellátott hall most hatalmas selyemfüggönyökkel volt díszítve, a bútorokat pedig színesebbnél színesebb bőrkanapékkal és nagy támlás székekkel újították meg. A falon egyedi tusrajzok és rézkarcok díszelegtek, és valószínűleg a helyi kezdő művészeknek köszönhetően a plafonból sejtelmes fényt adó lampionok lógtak. Az utat a hostess lányok sora mutatta, akik térképet és ismertető füzetkét nyújtottak át minden vendégnek, a VIP belépősöket pedig extra mosollyal kísérték a megfelelő helyre. Ahogy tavaly is, a földszinten idén is koktélbárok és dohányzók várták a vendégsereget, és az üveglapokból készült csigalépcső minden egyes köve a divattervezők neveit felsorakoztatva vezette az idelátogatókat a tetőtér csodálatos világába, ahol fegyelmezett „U” alakzatban álltak a székek, és a terem szélénél vékony, fényes kis lépcső vezetett fel a galériarészlegre, ahonnan a fotósok készíthették a remekműveket. A lányok már jól ismerték ezt az elrendezést, a fehér paravánokat, amik mögött a modellekből csoda született, az éles világítást, a nyüzsgést, a fotósokat... imádták ezt a világot.

• Csodálatos, hogy idén még közelebbről nézhetjük a műsort – mondta Timi

• Igen, - válaszolta Olívia – hiszen két sorral előttünk már újságírók ülnek

Ely elvett egy arra járó hostesstől egy műsorfüzetet, és miután megcsodálta annak tökéletesen alkalomhoz illő grafikáját, ismertette a lányokkal az idei év menetét:

• Az elején egy táncos bemutatóval indítanak, ami után a Fempower, a ZipFashion és Kemence Lilla 2013/2014 - es fehérnemű kollekciója kerül a kifutóra. Ez után Balu és Nikki kisorsolják az idei év közönségdíjasát, majd jön az alkalmi ruhák showja, ahol a Quee, a Wenqu, a Maison & Paul és Donaldo Presentigio is megmutatja legújabb kreációit. Majd fürdőruha bemutató, és egy meglepetésvendég énekes produkciója, amit a fellendülő magyar tervezők egy-egy darabja követ majd. A végén pedig Kevin McMiller mutatja meg az egy hónappal ezelőtt N! for Clother díjjal kitüntetett nyári ruha kollekcióját.

Oly, Ely, Anna és Timi ettől a pár mondattól annyira lázba jöttek, hogy a hajukat kezdték babrálni, és valószínűleg lelkes találgatásokba kezdtek volna, ha a fények hirtelen nem alszanak ki, és nem szólal meg a Sexy Back című szám, amire hirtelen félmeztelen férfiak, és parányi pántokkal eltakart lányok nem ugranak elő a nézőközönségből. Ám ez így történt, és a tömeg tapsolni kezdett, a fotósok pedig vakufénnyel világították ki a galéria mennyezetét. Mint utólag kiderült, a táncosok a berlini B.B volt, akiknek fő jellegzetességük abban rejlett, hogy a pucér testi valósággal próbáltak egy történetet elmesélni, mind ezt művészi vonásokkal. A produkció fantasztikus volt, a férfiak és nők egyesével egy csodálatosan szép, hosszú szőke hajú lány köré fonódtak, és a szám végére ruhát formáltak köré, amiben a lány meghajolt, és egyetlen mozdulattal letépte magáról az emberi ruhát, majd a fények kialudtak.

• Köszönjük a B.B-nek az ütős indítást, de haladjunk is tovább kedves hölgyek és urak – mondta a paraván mögül Balu – kezdődjék a 2013/2014-es N! and the Fashion fehérnemű showja, hogy még jobban felpaprikázzuk a hangulatot.

• Az első modellen rögtön egy - a magyar és nemzetközi piacon jól ismert tervező – Kemenes Lilla tervezését láthatjuk, amin jól láthatóan a finom csipke a domináns -vette át a szót Nikki.

A modellt még számos kollekció követte, csipkék, franciabugyik, átlátszó melltartók és óriási masnik sora vonult fel a kifutón, és a lányok a negyedik sorban úgy érezték, egy ilyen darabban bárkit magukba tudnának bolondítani.

• A Fempower idén is remekül megtalálta a határvonalat a stílusos nőiség és a praktikum között – mondta Olívia, miközben majdnem kiesett a szeme a csodálattól.

• Egy ilyen darabban tuti nem lennék még szingli – mondta Ely, és kezével körbeírta a vékony modell sziluettjét – Bár rajtam azért több fognivaló van.

• És ez így van jól – nevetett Anna, és miközben Christina Aguilera Express című számára dobolt a lábával megjegyezte, hogy ezek a modellek valószínűleg eltörnének egy egyszerű hancúrozás közben.

A lányok még pár pillanatig csodálhatták a csodálatos és szexi darabokat, majd egy rövid felkonferálást követően átvette a díjat valami Olívia és a többiek számára még ismeretlen osztrák divattervező és már folytatódott is a show. Balu néhány poénnal csillapította a kedélyeket, ami az erotikus tánc és a tüzes fehérneműk után rá is fért a nézőkre, majd egy lágy, mégis ritmusos zenére felvonultak az estélyi ruhába bújt modellek. Olívia leginkább a Quee modelljeire koncentrált, akik idén a selyemre és a masnikra koncentráltak, és hogy őszinték legyünk őket volt a legkönnyebb megtalálni, hiszen a harminc éves japán divattervező mindig óriási kalapokat adott modelljei fejére, amik szinte teljesen kitakarták az arcot. Timi és Anna a Mason & Paul-ért voltak oda, de ez nem is csoda, az ő alakjukra ugyanis tökéletesen passzoltak volna a méregdrága, testre feszülős ruhák, amik általában a hátuknál voltak nyitva.

• Azt a halványszürke ruhát ellopnám egy körre – bökte meg Anna oldalát Timi.

• Nekem a vajszínű kéne azzal a narancsos cipővel – válaszolta – Egyszerűen imádom.

• Nem rossz – szólt oda Ely – De nézzétek csak? Az a Wenqu modell tele van csipkeberakással, mintha foltozott lenne. Kész tündérruha.

A lányok abba sem hagyták az álmodozást, hiszen sorra jöttek a ruhák, és mindegyik egyre csodálatosabbnak tűnt ott fent, a fehér fényekkel borított kifutón. Sárga selymek, fekete tülszoknyák és méterhosszú uszályok jöttek egymás után, a hangulat egyre fokozódott, a fotósok egyre hangosabban kattintgattak odafentről, így mikor a fények kissé elhalványultak, és megkezdődött a fürdőruhás show a lányok úgy döntöttek, hogy lemennek a hallba egy koktélra.

• A Donatello úgy sem hozhat olyan nagy újdonságot – mondta kifelé menet Eleonóra.

• Igen, ezek a geometriai alakzatok szinte bántják az ember szemét.

• És könyörgöm, ezzel jött tavaly előtt is. Le merem fogadni, hogy a fürdőruhái a háromszög fazont fogják hozni – mondta Ely, és legyintett, mintha még a gondolatát is ki akarná törölni a fejéből.

Odalent a lányok négy Dolce Salute-t rendeltek, majd lassan kortyolgatva figyelték a különböző ruhákban megjelenő vendégeket. Volt köztük újságírónő, divatmániás csajcsapat, és letagadhatatlan művészek, akik a képek ecsetvonásait taglalva lassan sétáltak fel a lépcsőn. A társaság olyan volt, mint egy hangyaboly, ahol senki nem ismer senkit, mégis mindenki tisztában van vele, hogy mindenki ugyanazért van itt. A nézelődés aztán olyan jól sikerült, hogy lemaradta a zenés produkcióról is, de nem nagyon bánták, mert mint kiderült az Eurovíziós Dalfesztivál magyar nevezője lépett fel egyik új számával.

• Na lányok! - Itta meg az utolsó kortyot Anna – Menjünk, mert ha lemaradok Kevin McMillenről, én hazáig futok

• Hát azt azért még megvárom ebben a cipellőben. - tette hozzá Ely, és nevetve elindult a lépcsőn.

Odafent már érezni lehetett a feszültséget, mindenki, aki csak egy kicsit is értett a divathoz ezt a pillanatot várta. Persze mindenki másért: Olívia szerette a felhajtást, a fotósok a legfontosabb eseményre vártak a legjobb fotókért, a divatguruk be akartak fektetni a ruhák forgalmazásába, és persze a közönség azzal is tisztában volt, hogy a ruhák száz százalékban újrahasznosított, vagy újrahasznosítható anyagokból készültek. Ilyen volt például az a fekete kisestélyi, aminek hálós részét kazetták fekete szalagja díszítette, a cipő pedig valószínűleg újraolvasztott PET palack volt. A közönség tombolt, Balu és Nikki felkonferálták a tervezőt is, és egy – két rövid kérdést tettek fel, de a csöppet sem kamera szerető, meglehetősen púpos fiatal férfi olyan elvont kérdésekben válaszolt, hogy a két műsorvezető hamar rájött, ebből nem sülhet ki jó, és nagy tapssal megköszönték a „velős” válaszokat.

A fantasztikus este végül kilenckor ért véget, mikor a divattervezők az általuk leginkább kedvelt ruhadarabot viselő modellel a színpadra léptek, és fogadták a tapsot, a csokrokat és megmutatták magukat a kamerának. Először Kemence Lilla, majd a Wenqu nagyasszonya, őt követte a FemPower vezetője Julian G. Bridget, majd a Maison & Paul két tervezője lépett színpadra, akik kézen fogva egyszerre hajoltak meg. A ZipFashion csak egy modellt küldött, mivel nem nagyon szerettek volna egy tervezőre korlátozódni, a végén pedig újra megjelent Kevin McMiller, és hagyta, hogy a tömeg fennállva tapsolja hosszú percekig.

A show fantasztikus volt, a lányok az épületből kilépve úgy érezték, az egész egy pillanat alatt továbbszállt, mintha csak mese lett volna. Persze megbeszélni való akadt volna bőven, de Olívia másnap munkába készült, Timi és Ely szimplán fáradtak voltak az egész napos futkosástól, Anna pedig már alig várta, hogy magához ölelje Dávidot, így pár sarokra a forgatagtól elköszöntek, és egyedi tervezésű ruhájukban mindenki hazaindult. Akkor ott a lámpafényes éjszakában azokban a csodálatos ruhákban valószínűleg egy pillanatra úgy érezhették, ők is a kifutón billegő modellek.