Váratlan hír

Az ünneplés másnapján mindenki máshogy ébredt. Ely alig aludt valamit, mégis már hétkor fent volt. Festőállványokat, ecseteket pakolászott és nagy bőröndbe hajtogatta a ruháit. Nagyon kevés ideje volt az indulásig és ő szerette nagyon precízen megtervezni az utazásokat. Eközben Anna reggelit készített és Dáviddal beszélgetett a konyhában. Nagyon szerették egymást. Dávid elég sokat dolgozott és gyakran nagyon fáradtan ért haza, mégis mindig olyan nagy törődéssel fordult barátnőjéhez. Anna pedig jól tudta, hogy tiszteletben kell tartania Dávid fáradtságát és ezért kiélvezte a legkisebb öleléseket és orra puszikat is. A város másik végén a hangulat is másmilyen volt. Timi még mélyen aludt, mikor Olívia kinyomta a 7:10-es ébresztőt és kócos hajjal kikászálódott az ágyból.

Kilenckor kezdődött a munkaideje és előtte még rendbe kellett hoznia magát. Ez pedig reggeli nélkül is napi egy órát igényelt. Amolyan napi rutinnak számított, hogy megmosakszik, fogat mos aztán pedig hajcsavarókkal a fején beáll az óriási gardróbja elé és kiválasztja az aznapi outfitet. És ez ma se volt máshogy. Bár Olívia jogi asszisztensként dolgozott egy nagyvállalatnál, hála az égnek nem kellett mindig kosztümben rohangálnia. A divatmániás lány talán el sem vállalta volna úgy a munkát. De szerencsére a nagyis fekete-szürke kosztüm csak a tárgyalásokra kellett, így most válogathatott a csodásabbnál csodásabb ruhákban. Először valami titkárnő stílusúra gondolt egy csöpp kis kacérsággal. Egy feszülős, keresztbe csíkos szoknyát húzott elő a hajtogatott ruhák közül, és maga elé tartotta. - Öhömm, és ez pontosan passzol ehhez, és ehhez – tervezgette alaposan Olívia, és egy lazac színű zakót vett elő egy bődületesen magas fekete platformot vett elő.

A lány már látta maga előtt ahogy hozzá passzoló táskát keresgél a gardróbban, de aztán meg akadt a szeme egy piros fodros felsőn. - Már ezer éve nem viseltem – gondolta, és félretéve az első szettet, a piros felsőhöz kezdett kutatni további ruhadarabokat. A fehér rövidnadrág, aranyozott óra és egy Patty Blue saru tökéletesen passzoltak egymáshoz. Olíviának megvolt a taktikája, hogy eldöntse ez-e a megfelelő ruha. Felvette, becsukta a szemét és megpördült, majd egy teljes fordulat után kinyitotta a szemét, és ha tetszett amit lát, az lett az aznapi szett. De Oly most nem volt elégedett. Csinosnak csinos volt ugyan, de nem érezte munkába illőnek a vagány színt és a rövid nacit. Így újra kutatni kezdett és akkor megtalálta. - Ez lesz az! - szisszent fel, és már próbálta is. Egy szolid, világosbarna nadrág, hozzá passzoló táskával és az a csodálatos csónaknyakú tunika, amit még tavaly vette egy kiárusításon. A felső halványkék színű volt és valamiért Olíviát a tengerpartra emlékeztette. Felpróbálta, megpördült és örömittasan nyugtázta, hogy ma is ő lesz a legszebb az irodában. Ezt követően színben megfelelő sminket készített hozzá és egy kis hajlakkozás után 8:14-kor már a lépcsőházban volt.

Timi még hosszú órákig aludt. Már majdnem dél volt, mikor a lány hatalmas ásítások közepett felült az ágyban. Haja a nyakát csiklandozta, a hajgumi pedig, amivel még lefekvéskor fogta össze, már a feje tettjén figyegett egy tincsbe akadva. Úgy tervezte, hogy köszönetképpen amiért ott alhatott, rendet rak Oly lakásában, de mikor kisétált a konyhába, egy cetlit talált az asztalra tapasztva.

Ebédidőben találkozzunk a Telitálban és meséld el!

Timi keserűen nevetett. Nem akart magyarázkodni, hogy miért akart tegnap Olynál aludni, de úgy néz ki, hogy a régi jó barátnő ezt is észrevette. Órájára nézett: 11:54. Olívia főnöke fél egykor engedi el az asszisztenseket. Fürdeni tehát már nincs ideje. Timi azonban múlt éjjel véletlenül leöntötte magát borral, ezért most ő is barátnője gardóbja előtt állt.

• Ezért talán nem fogsz haragudni - gondolta és kivett egy kék trikót, amin egy pandamaci éppen könyvet olvasott.

  ***

  A Telitál ilyenkor mindig csordultig volt, Oly és Timi is csak nagy nehezen találtak helyet. De nem csoda, hiszen ez a menza volt a legjobb a környéken, ahol ráadásul még egészséges is volt a kaja. Végül a két lány egy kis asztalkánál talált helyet az étterem szélénél.

• Jó a pólód – mosolygott Oly

• Jajj, igen. Tudom, bocsi. Csak az enyém boros lett -magyarázkodott Timi

• Semmi gond. Csak szolgáltasd majd vissza.

• Fél órád van, ugye?

• Igen. Ráadásul még a papírboltba is be kell ugranom. - válaszolta. - Úgyhogy mesélj! Pasi ügy?

  Timi tudta, hogy nem úszhatja meg, úgyhogy nem is tiltakozott.

• Csak anyu – sóhajtotta.

• Összevesztetek?

• Nem is tudom. Tulajdonképpen nem. De te is tudod hogy milyen. Mindig más a pasija, és mindig azt hiszi, hogy ő lesz az igazi. Beleéli magát. És elvárja hogy én mindegyik jelöltet szeressem.

• Hogy is hívják a mostanit? - érdeklődött Olívia, és közben a spenótos gnocchit lapátolta.

• Pali. És ez a Pali tegnap előtt megkérte anyám kezét.

  Nem jött válasz, ezért Timi felnézett a tányérból. Olívia teljesen lefagyva ült és még a villát is elfelejtette kivenni a szájából. Timi már annyira felhergelte magát, hogy reakció nélkül is folytatta.

• Anya sikítozott és engem ölelgetett otthon. Tegnap óta pedig esküvői magazinokat lapozgat. De hát még csak három hónapja randizgatnak!!

• Őrület – nyögte ki Oly.

• Az. És én nem tudom, hogy kezeljem. Szerintem őrültség, és felelőtlenség. És ha nem ő az igazi?

• Kitalálunk valamit, jó? - mondta oly és megfogta barátnője kezét. - Aludj nálam ma is és akkor lesz időnk este megvitatni mindent. Kulcsod úgy is van, menj csak vissza és pihenj. De nekem most mennem kell.

• Menj csak – mondta hálásan Timi – Majd én fizetem.

  A lányok elköszöntek és mindenki ment a maga dolgára, de délután, mikor Olívia hazafelé sétált, még mindig ezen kattogott. Egy csomó kérdése volt, amit fel akart tenni, de mikor belépett a lakásba, már Anna és Dávid is ott voltak és Elyt vigasztaltaggák, nyugtatták. Dávid vette először észre Olyt, ezért kint hozzá az előszobába

• Szia! Bocs, hogy a tudtod nélkül jöttünk, de Timi sírva hívta fel az Annát és hogy gyorsan ideérjen én hoztam el mocin.

• Semmi gond. - felelte, és átnézett Dávid válla fölött. - De nagy baj van?

• Ha jól tudom Tamara, Timi anyja facebook eseményeben meghirdette az esküvőt és ez kiborította Timit. Már csak három hét van addig hátra, vagy mi.

• Úr isten! - mondta Oly – Meg is értem akkor.

  Oly beszaladt a lányokhoz és ölelgetni kezdte Timit. Dávid nem nagyon értette a dolgot és vigasztalásban sem volt a legjobb, ezért úgy döntött, hogy elbúcsúzik a lányoktól ésAnnát az utca végén várja meg Robinál, régi jó barátjánál.

• Ha kellek hívj, oké?

• Rendben édesem. Sietek, ahogy csak tudok – mondta Anna

  Még elbúcsúztak, megcsókolták egymást és Dávid már indult is. A lányok még egy órán át próbálták lenyugtatni a tomboló Timi bombát. Hol zsepit vittek neki, hol pedig a telefonját kobozták el, mikor két sírás között dühvel teli akarta megnevelni anyját telefonon keresztül. Végül Timi lehiggadt, így Anna elmehetett Dávidhoz, Oly pedig Timivel maradt és egy boros sorozatmaratonba fojtották a nap eseményeinek dühét.

• Nem semmi anyám van, mi? - kérdezte Timi.

• Nézd a jó oldalát. Mehetünk esküvőre és vehetünk rá valami flancos új kisestélyit.

  Timi ezen már csak nevetett.

• Te sem vagy semmi. Ugye tudod?

  Oly rákacsintott barátnőjére és a vállára hajtotta fejét. Felcsendült a Gyilkos elmék dallama, és a lányok elmerültek benne.