Katicabogarak bevetésen

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép falu legvégében, hogy az öreg Piri néni házatáján nagy baj történt. Abban a faluba ugyanis már évek óta nagy hagyománya volt annak, hogy tavasszal a háztulajok versenyt rendeztek, és a legszebb és legillatosabb virágoskertet trófeával jutalmazták. Piri néni szorgalmának hála megnyerte tavaly is és az előtt is, ugyanis az ő virágoskertjében nőttek a legszebb virágok: magasba emelkedtek a rózsabokrok, a liliomok szirmai tenyér nagyságúra nőttek és a kövirózsa sárga virágai is megannyi helyen feltűntek. Így tehát egy ilyen csodálatos kerttel Piri néni mindig sikert aratott. Ám azon a tavaszon szörnyű dolog történt: Piri néni kertjében a sok eső miatt sajnos elszaporodtak a levéltetvek, és fekete csomókban vándorolva rátelepedtek az édes szirmokra és a puha levelekre.

Így történt aztán, hogy az illatos kert a verseny előtti nap fekete tetvektől hemzsegve köszöntötte Piri nénit, aki a tornácán sírdogált:

• Jaj nekem! Mi lesz így az én kertemmel? Mi lesz a versennyel? Jaj, jaj jaj!

Ahogy az elszomorodott öreganyó egyre keservesebben hullatta könnyeit, egyre több madár szállt köré és tanácskozni kezdtek, hogyan is segíthetnének Piri néninek, aki télen is mindig megtölti nekik finom magokkal az etetőt.

• Hozhatnánk új virágokat – mondta egy veréb.

• Az nem jó. Nem vázába kell a virág.

• Akkor talán lemoshatnánk a teveket – mondta egy rigó a ház tetején ugrándozva.

• Még a végén le esnének a szirmok is.

A madarak tanácstalanul csipogtak a míg mindig bánkódó néni lábánál, de akkor hirtelen egy fülemüle felkiáltott:

• Katicák!

• Mire gondolsz fülemüle? - kérdezte gyanakodva a rigó.

• A mezőn a katicák felfalják a tetveket és így tisztítják a tájat. - magyarázta a vékony csőrű kismadár. - Talán ha megkérnénk őket, ide is eljönnének falatozni.

A madarak egy percig gondolkodtak, majd mivel igazán jó ötletnek találták, meg sem álltak egészen a nagy mezőig. Ott aztán szétváltak, és mindenki a katicák nyomait kereste a fűszálakon. A fülemüle találkozott először pöttyös hátúval, és miután elmesélte Piri néni szomorú esetét a katica rögtön elvállalta a feladatot és jóőár barátjával a madár hátára másztak, hogy minél gyorsabban a kertbe érjenek. Így tett aztán minden madár és mikor minden katica a kertben volt, megbeszélték a haditervet:

• Pöttyösök – mondta a legtöbb pöttyű katica – Itt most nagy feladat vár ránk. Mindenki sorakozzon fel a csatasorba.

A katicák engedelmeskedtek, és miután mindenki a helyén volt, egy csatakiáltás után nekivágtak a lakomának. Megmásztak minden levelet és minden szárat, leszedték a levéltetveket a szirmokról és bibékről is. És hála a parányi lábaiknak, a kert csodás virágiban nem esett kár. Kemény feladat volt a katicabogarak küldetése, és még éjszakára is ott kellett maradniuk, hogy a Hold fényében az utolsó tetűt is megtalálják. De sikerrel jártak, és teli hassal, elégedetten masíroztak haza. Lassan aztán a Nap is felkelt, eljött a verseny napja. És mikor Piri néni lógó orral hátravezette a virágoskertbe a zsűrit, egytől-egyig mindenkinek elállt a lélegzete. A tulipánok illatoztak, a liliomok nyiladoztak és a rózsa és a kankalin is festményre illett volna. Levéltetű sehol sem volt már, csak piros hátú katicák sétáltak komótosan a pázsiton és dalos madarak éneketek a lugasok körül.

• Csoda történt – mondta Piri néni, és mintha nem tudná, hogy ébren van-e vagy csak álmodik, megszagolta a kertkapuban terpeszkedő tubarózsákat.

• Piri néném! Ez egyre szebb lesz – mondta a bírák elnöke, és ő is beleszagolt a tózsákba.

Később az újságokban lehett olvasni, hogy az idei évben is Piri néni nyerte a versenyt, és mivel a kertje kiemelkedően szép volt, még egy fotót is melléketek a magazinba.

Így esett hát, hogy a csodaszép falu legvégén a legcsodálatosabb kertben a katicabogarak hadserege nyerte a levéltetvek elleni harcot.