A függések tengerében, avagy szimbólumok titkának felgöngyölítése Bán Zsófia Hús című novellájában

A kortárs írónő novellája több szempontból is igen érdekes. Már a tartalma sem mindennapi, ahogy feldereng előttünk az ósdi étterem, a kellemetlen pillanatok, szinte a karunkon érezzük a kövér kínai húsos ujját. A történet egy fiatal párról szól, ahol a férfi egyszerre menekülne a be nem tervezett gyerek és a fiatal lány elől, a lány pedig mindent megtenne a kapcsolat megmaradásáért. Ám a szöveg mögé tekintve ennél izgalmasabb dolgokkal is találkozhatunk. Dolgozatomban a szimbólumok rejtélyét szeretném megfejteni.

„Ahogy beléptek a helységbe, látszott rajtuk, hogy mindketten mást akarnak, más okból vannak ott.”¹ - olvashatjuk az első mondatot, és ezzel meg is kapjuk azt a kellemetlen hangulatot, amely a novella tetőpontjáig nyomasztja az olvasót. Bán Zsófia Hús című novellája a 2012-ben megjelenő, legújabb kötetben jelent meg, amely az Amikor még csak az állatok éltek címet kapta. Egy - látszólag - magától mindent eltaszító férfi és egy vágyódó nő vacsorázni indul az Aranysárkány étterembe. „A lepusztult, még a háború alatt szétlőtt és azóta érintetlenül hagyott, málló vakolatú házakkal övezett, novemberi utcáról belépve, a kínai Aranysárkány vendéglő mintha hirtelen jóvá akarta volna tenni az odakint uralkodó világot […] A terem mind a négy falát tükör borította, s ezért a vörös és arany színekben pompázó díszítések megsokszorozódva zuhogtak a vendégekre.”² A komor hangulatú kezdés után ez a mesevilágszerű étterem mintha kiragadná a fiatal párt a valóságból. Mint mikor a cirkuszban belépünk a tükörterembe, és hirtelen elveszítjük az eredetit, nem tudjuk mi hol van, ki kicsoda és van-e egyáltalán. A terem vörös és arany színe egyszerre ünnepélyes, keletiesen csalogató de agresszív is. (Talán már itt előrevetíti a novella végkimenetelében lezajló verekedést.) A feszültséget fokozza a tükrös falak világa is, hiszen a szereplők elveszítik a magánszféra biztonságát. Mindenki lát mindenkit.

A tekintet fontossága és a tükör képe szinte végigvonul a novellán. Először a pincér nézi benne a fiatal lányt, de a lány a kínai társaságot vizsgálja a tükrön át. Ez a különleges szimbólum jelenik meg még a mosdóban is, valamint a pincérfiú mozdulataival kapcsolatban: „Begyakorlott, tükör előtt ezerszer elismételt mozdulat volt”³ Ebben a novellában véleményem szerint a tükör, mint misztikus tárgy szerepel. Hiszen mindenki, aki a tükörbe néz mást lát ott, valami mást, amivé talán válni akarna. Mindenkinek megvan a tükre, amibe belepillantva mások lehetünk, mást láthatunk ami talán jobb a valóságnál. A kettős tükröződés novellája ez. A fiatal férfi hosszú ideig figyeli a kínai urat és a törékeny lányt, aki felett hatalma van. Ő is olyan akar lenni, aki megmondhatja a lánynak mit érezzen és mikor akarjon leülni az asztalhoz. A fiatal lány sem magát nézi a tükörben, hanem a kínai társaság tükörképét, ám ezzel egy egészen különleges helyzet alakul ki: „A férfi, aki a társasággal szemben ült ösztönösen felfigyelt a helyiségben uralkodó különös hangulatra, s elkezdte figyelni a társaságot. Először csak lopva oda-odapillantott, aztán már folyamatosan odabámult. A lány pedig, aki minden módon igyekezett a férfi figyelmét magára terelni, egy idő után belátta, van valami a teremben, amivel ő nem képes versenyezni, s amiről a férfi képtelen levenni a szemét, s ezért ő is nézni kezdte a férfi háta mögött lévő tükörből a kínai társaságot.”⁴ Így tehát a komoly problémákat elfelejtve a fiatal pár egymással szemben ül, szótlanul merednek a távolba. Egymással szemben ülnek, nem egymást nézik, mégis ugyanazt látják. És bár a fiatal lány párja a kínai lányt nézi a tükörbe, mégsem haragszik rá, inkább együtt érez a kiszolgáltatott kínai szépséggel. (Kezük egyszerre remeg, és egyszerre fakadnak sírva.) A lány magát látja a kínai nőben. Mindketten függnek valamitől, mert míg a terhes lány saját és párja érzéseinek rabságába van, addig a fekete hajú kínai lányt saját társadalmának szabályai korlátozzák. Ezért lát mást minden szereplő a tükörben, és ezért nem akarnak máshova nézni. Ebből kerekedik aztán a kiabálás, majd a pofon és a verekedés. És a fiatal férfi hiába akar húsos ujjú kínai lenni, mikor megveri saját terhes barátnőjét megszűnik a tükröződés. A kínai férfi kilép a játékból, mert a nő bántalmazásával már kulturális törés keletkezik a vékony tükörképen. „A férfi felugrott a székéből és lekevert egy pofont a lánynak, aki megtántorodott és elesett. A ordító kínait ez egészen váratlanul érte. Meghökkent, az ordítást abbahagyta, és ezt a pillanatot kihasználva, a pincér hirtelen a lánynál termett és felsegítette a padlóról.”⁵

Bár a tükrös terem teljesen magába zárja az olvasót, ez a szimbólum az éttermen kívül is megjelenik, mikor a pincér elkíséri a lányt a mosdóba, majd megnézi magát a férfimosdó tükrében. De mit akar látni a pincér? A novella több pontján is olvashatunk a fiatal, különös öltözetben serénykedő fiatalról. Már az első alkalommal is kételyek merülnek fel a fiatal párban vele kapcsolatban: „volt valami az arcában, a vonásaiban, ami bizonytalanságot keltett”⁶ Később aztán egy rejtett szexuális vonzalom lehetőségét láthatjuk, amikor a nőt bámulja és mikor a mosdóba kíséri ki: „A lány bőrének kipárolgó illata úgy vonzotta, mintha kötélen húznák, és mire a vécéajtó elé értek, a száját már csak néhány centiméter választotta el a lány tarkóján csillogó pihéktől”⁷ Következtethetünk arra, is hogy a pincér már régebbről ismeri a lányt, mert mikor tüzet ad neki tekintetük összetalálkozik, és a pincér egy rövid szóval – ne – és fejbiccentéssel üzen a terhes lánynak. Ezt a jelenetet értelmezhetjük úgy is, hogy a pincér figyelmeztetni akarja a párt, hogy nem jó ötlet bámulni a kínai társaságot, de értelmezhetjük valami -féle titok visszatartásának is. A rejtély aztán a tetőpontban oldódik fel, mikor a verekedés következtében elszakad az inge, és kivillan a véres mellkötés. „Aztán felsegítette a padlón fekvő pincért, akinek a dulakodás közben szétszakadt inge alatt jól látszott a melleit leszorító, már jócskán átvérzett, és a sáros padlótól összemocskolt fáslija.”⁸ A színpadiasan mozgó „pincéfiú” nő, queer, aki biológiailag nőnek született, lélekben azonban mindig is férfinak érezte magát, és ebből adódóan természetszerűen vonzódott saját biológiai neméhez. És ezt ismerve már nem kérdés, a pincér saját, rejtett férfi énjét akarja látni a tükörben, mert ő a férfinemi szerepektől, vagy inkább a teljes gender szabályaitól függ. Így aztán összeáll a kép, a keleti varázsú helység tükrei mindenkinek mást mutatnak, de mindenkihez elérnek.

Ez a novella tele van mögöttes tartalommal, komoly problémákkal és csodálatos hasonlatokkal. Lehetne beszélni a férfi szerepek patriarchális megjelenéséről a szövegben (milyen hatalma van a fiatal férfinek és a kínai úrnak, és ki hogyan használja ezt ki), vagy a férfi-női, női-női kapcsolatok fajtáinak megjelenéséről, de úgy vélem a cím még ezeknél is érdekesebb és fontosabb. Hús. Mint ebben a novellában sok mozzanatra, a húsra, mint szóra is többféleképpen gondolhatunk. Ám mielőtt találgatásba bocsátkoznánk nézzük végig a szövegben megjelenő hús(ok) mivoltát.

„... néhány extra jó dugás [...]mintha kipumpálták volna belőled az élet minden formáját […] csak lassan állnak össze újra bőrré, aztán a bőr alatt hússá...”

„A [férfi] húsa égni kezdett attól a hiánytól...”

„Szétporlad a húsa; azt érezte.”

„A nagydarab, kövér kínai húsos kezével”

„a véres hússal, ami a szája lett, alig tudott beszélni.”⁹

Ebben a novellában, a hús, mint biológiai anyag, fogalom ugyanúgy jelen van, mint tárgyként megjelenő hús, ami a szexuális vonzódás tárgya. Mikor a fiatal férfi elgyengülni látszik a csodálatos lánytól égni kezd a húsa a hiányától, és csak a tapintás, a heves ölelés csillapítja azt. (Itt merülhet fel az olvasó gondolataiban először, hogy a férfi igenis érez a lány iránt valamit, ám ennek ellenére mégis el akarja taszítani magától.) De húsos ujja van a kövér kínainak is, ami egyszerre lehet a jólét szimbóluma és a nyers férfiasság kifejezőeszköze. Mert a húsban benne rejlik ez a nem is annyira rejtett nyers anyagi forma is. Amikor már nem marad más az emberből csak hús, akkor látjuk igazán, ki kicsoda. Így tudjuk meg a pincér titkát is, hiszen a verekedés után a szájából már csak véres hús marad, a vér pedig mellkötésére csorog, ami szintén csak hús. Hús, amit szégyell, amitől legszívesebben megválna.

A cím szerintem azért érdekes, mert a novellát olvasva már a cím maga is többféle olvasatot kap. Mert több szereplős a novella, és ha más-más szereplők szempontjából nézzük a címet, akkor a jelentése is mindig változik. A pincérnek titok, a fiatal férfinek vágy, a kínai férfinek hatalom, a terhes nőnek talán a jövő, a gyermek születése. Ahogy a tükörképek, úgy a hús is kettős értelmet nyer. „Legtovább a hús emlékszik..” - olvashatjuk a könyv borítójában, és ez talán kulcsfontosságú mondat lehet a novella és a cím értelmezésében. Mert a hús mindig jelen van, és ha a bőrrel kötjük össze - mert biológiailag a hús fölött már csak a bőr van – akkor a hús az a szervünk mely testünket alkotja mégis érzékszerv. Olyan része az emberi testnek, amely érez, és emlékszik. Ahogy a fiatal lány teste sem lesz már soha olyan, mint a terhessége előtt, úgy fog megmaradni az örök heg a pincér szétzúzott száján. Mert legtovább a hús emlékszik, a minden érzékszerv fölé emelkedő alkotóelemünk.

A kettősség, a szimbolikusság tehát alapjában határozza meg a novellát. A külvilág háború-rombolta épületei és a kételyekkel teli hangulat szomorkássága a kínai étterembe érve szinte elfoszlik. A mesevilág, a csillogással teli étterem elvarázsolja az olvasót és a novella szereplőit is. Míg kint a nyomor uralkodott, itt megsokszorozódva hullanak a díszek fényei a teremre. A férfi azért hozza ide a lányt, hogy végleg lezárja a helyzetet, hogy érthetően elmagyarázza a lánynak, a kapcsolatnak nincs jövője. Véget akar ennek vetni, de közben teljesen mást érez mélyen magában, amit valami okból kifolyólag el akar fojtani magában.: „Soha senkit nem érzett magához ennyire közel, ám ugyanakkor ez az érzés olyan módon töltötte el szorongással, hogy a munkavégzésben is akadályozta, amikor napközben a cégnél eszébe jutott, s rájött, hogy fogalma sincs éppen hol van a lány, mit csinál és kivel van, ami kibírhatatlan feszültséget okozott és kénytelen volt valami ürüggyel felhívni a kozmetikát, ahol a lány dolgozott.”¹⁰ Kettősség rejlik a pincér mozdulatai és kiléte között is, ugyanúgy, ahogy a tükörképek is megkettőződnek. (Egyszerre látjuk magunkat, és a háttérből visszaverődő idegen alakokat is.)

A történet zárása külön szimbólumot mutat meg az olvasó számára. „A férfi, aki addigra lerázta magáról a két kínait meg a csapost, most a pincérre meredt, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit. De nem szólt. Ő is kilépett az ajtón a sötét, józsefvárosi utcára, a szemerkélő hóba.” A hó mint szimbólum természetesen szintén kettős értelmű. Egyszerre van jelen, mint fehérség, ami a tisztaságnak, a meztelen szerelemnek felel meg¹¹, és vele párhuzamba jelenik meg a hó hidegsége, súlya, ami a városra hullva eltakarja azt. Az már pedig csak az olvasón múlik, hogy ez a fehér hó mit rejt el. Hiszen elrejtheti a szereplőket az olvasó szeme elől, elrejtheti azok problémáját, fátylat boríthat az étteremben történtekre és így jelentheti a harmonikus lezárást, a megtisztulást is. És ezért az olvasói szabadságért, ezekért a rejtett mondatokért volt képes Bán Zsófia magával ragadni az olvasót, és elrepíteni egy talán sosem volt világba.