Billie Holiday

Mire Timi és Anna a BomBárba értek a Jazz est már javában zajlott.
A BomBár a város egyik leghangulatosabb kávézója volt nappal, este pedig mindenféle zenés estéknek adott otthont. De mégis a legkedveltebb a jazz estek voltak. A huszonegyedik század embere úgy gondolhatná, hogy a jazz már ódivatú és meg nem értett, ahogy Anna a bárban körbe nézett megannyi ember tapsolt lelkesen és az asztalok között szinte táncoltak a pincérnők. Teljesen átadták magukat a zenének. Egy sarkos ülőhelyen Olívia már nagy mosollyal integetett, és mihelyt meglátta Timi is a jelzést, Annát karon ragadva áthúzta őt a tömegen.

• Sziasztok! Bocs a késésért!

• Helló! Ma este is jó a zene mi?

  A lányok vidáman üdvözölték egymást, Timi intett egy pincérlánynak, hogy nekik is rosé lesz, mint a többieknek és belemelegedtek az este borpárlatos zenei forgatagába.

• A Fresh Jazz ma is jól játszik, ugye? - kérdezte Ely és teljes erővel tapsolt

• Valóban jók. A Best of Jazz fiúk is lesznek ma este? - kérdezte Anna, és egy programfüzetet keresett az asztalon.

• Igen lesznek. De azt hallottam, hogy …

  Ely és Anna még hosszú ideig csevegtek a jazz rejtelmeiről, az est legjobb fellépőiről és hogy vajon mennyit kasszírozhat a BomBár egy ilyen estével. Annyira belemerültek ebbe, hogy észre sem vették , hogy Timi kiment cigizni és még az sem tűnt fel, mikor Olívia indult ki a mosdóba. Csak mikor ketten maradtak és valaki megkérdezte van-e még hely a csinos lányok mellett, akkor vették észre, hogy mi is történt valójában. Ely udvariasan visszautasította a helyért könyörgő fiúkat, Anna pedig közben megkereste az eltűnt lányokat a tömegben. Timi éppen akkor jött vissza az utcáról, de rossz szokásához híven az utolsó slukk füstjét már bent engedte útjára, és nagy ívben fütyült a fuldoklókra. A lány észrevette, hogy Anna őt nézi, ezért a jól ismert jelzéssel jelezte, hogy valamit innia kell, és kettőt kér, hogy barátnőjének is jusson. Anna mosolygott, és extra artikulálva próbált visszaüzenni:

• Három. - hiszen Elynek is kellett egy.

• Azt nézd! - rángatta Ely Anna vállát

• Mi van?

  Ely határozottan a tömeg közepére bökött. Olívia egy ismeretlen férfi asztalánál ült. Ez még nem is lett volna önmagában olyan furcsa, hiszen a huszonhét éves lány sosem félt szóba elegyedni senkivel. De most valahogy nem ez látszott, Oly ugyanis kislányosan összehúzta magát a széken, és a vadonatúj rövidnadrágján piszkálta a csipkét.

• Ott meg mi folyik? - mondta döbbenten Anna

• Szerintem csak játssza a megkaphatatlan jó kislányt!

• Áhh, az nem rá vallana. De ki tudja? Azért a pasiért...

  Ely meglökte Annát, mintha nem számított volna ilyen válaszra, de aztán mégis nevetett, és ezzel tisztázódott is a helyzet. A srác jól nézett ki, és ezt mindketten tudták. De persze az asztalhoz nem mehettek oda, ezért jól elszórakoztak azzal, hogy a turbékoló fiatalok szájába adták a mondatokat.

• Most biztos arról van szó, hogy Mr. Tökéletes mennyire díjazza Oly 18 000 forintos Get and Go cipőjét!

• Miről van szó? - csatlakozott Timi, aki négy pohár borral a kezében evickélt el idáig. - Olynak is hoztam egyet. De hol van?

  Anna már csak a fejével bólintott Oly és Mr. Tökéletes asztala felé.

• Milyen oldott a hangulat? Ismeritek őt?

• A pasit? - kérdezett vissza Eli és nagyot kortyolt a borból – Nem, de tuti hogy Oly meg akarja ismeri közelről.

• Ha eddig még nem tette meg – nevetett Anna. - de ne nézzetek oda. Jön!

  Oly puszit nyomott a férfi arcára, és leplezhetetlenül nagy mosollyal libegett vissza a saját asztalukhoz.

• Édes lányom! Nem akarsz nekünk valamit elmondani? - tette fel a kérdést anyáskodóan Timi.

• Pszt! Még a végén meghallja. - kuncogott még mindig piros arccal – Ő Geri. Kábé egy hete találkoztunk a parkban. Éppen futott és az én padomnál állt meg pihenni. Nagyon aranyos, és még a humora is jó.

  A lányok Oly körül csak nevettek azon, hogy a lány mennyire el van bűvölve, és mekkora áhítattal beszél a férfiról.

• És annyira izmos.

• Jó jó persze. Tudjuk, tökéletes. - mondta Timi – De inkább azt mond meg, hogy mi volt az asztalnál.

• Igen, igen. Mesélj – kuncogtak egyszer Ely és Anna.

• Hát izé, - kezdett bele Olívia – tudjátok hogy nem vagyok szégyenlős úgyhogy mikor megláttam odamentem, hogy beszélgessek vele, és megtudjam, megismer-e. És megismert. Sőt még a ruhámra is emlékezett. Annyira meglepődtem, hogy teljesen zavarba estem és azt sem tudtam mit mondjak. Ő meg italt kért nekem, és beszélgetni kezdtünk. Képzeljétek mentős.

  Oly nagy levegőt vett, a lányok pedig közelebb hajoltak, mert kezdte őket érdekelni a sztori.

• És visszamész még hozzá? - faggatta Anna.

• Nem. Már mennie kell. Meg amúgy is látta, hogy veletek vagyok. - mondta szinte szomorúan a lány.

• És akkor ennyi, nem is fogtok már találkozni? - dőlt hátra Timi és már nem is érdekelte a történet.

• Dehogynem. - kiáltotta felháborodottan Olívia, és a karjánál fogva visszahúzta őt az asztalhoz. - Képzeljétek, megadta a számát. Azt mondta, hogyha van kedvem, nyugodtan írjak neki üzenetet, és talán összeülhetnénk egy kávéra.

  Olívia izgatottságában akkora mosollyal vigyorgott, hogy látszott az összes foga. Nagyon boldognak tűnt. Persze érthető is volt ez valahol, hiszen huszonhét évesen már nagyon vágyott egy rendes pasasra, de jogi munkája mellett nem volt sok ideje, és azt a keveset is általában vásárlással vagy a csajokkal töltötte. Így most őszintén reménykedett valami igazán romantikusban. Olívia még mesélt volna a srácról, de Ely kissé kezdte unni, így hogy elterelje a figyelmet, kiitta a borospoharat, és vörös haját megborzolva integetett a színpad felé

• Lányok, ez Billié Hollywood! Ki játszik most a színpadon?

• Nem ismerem – felelte Timi – talán valami új együttes. De ahogy látom ez csak dallam lesz.

• Igen, - mondta Olívia – nincs énekesük.

• Kár érte – akarta mondani Anna, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Ely szorosan tenyerébe vette az arcát és centis közelségről közölte a tényt:

• Mi fogunk énekelni!

  Ely és Anna még a gimiben ismerkedtek meg, ahol mind a ketten zene tagozaton tanultak. Ely csodálatos alt volt, míg Anna inkább a magas hangokkal tudott fantasztikusan játszani. Azóta is gyakran eljártak karaoke bárokba, és ilyen alkalmakkor sem féltek megmutatni, mit is tudnak. Persze ezen azért a bor is segített. Így aztán a két szépség a színpad széléhez szaladt, és egy-két pillanat múlva az idősödő szaxofonos már adta is nekik a mikrofonokat, amíg a pincérnőnek integetett két bárszékért.

• És a ma este meglepetése, kedves hölgyek és urak – kiabálta a dobos a mikrofonba – Eleonóra és Anna, akik a kedvenc Billié Hollywood számukat szeretnék elénekelni.

  Mindenki tapsolni kezdett, és már fel is csendült a dal. És ez olyan volt, mintha a lányok mindig is erre készültek volna. Ely kezdte, majd Anna vette át a dal menetét, végül pedig együtt énekelték a refrént. A zenészek is megtalálták a lányok egyedi ritmusát, és miután Ely és Ann együtt tökéletes hangokkal kiénekelték a végső ütemet is, a közönség hatalmas sikongatás közben tapsolta meg a lányokat, a banda feje pedig hangosan a mikrofonba kiáltott:

• A csodálatos díváknak ma én állom az italát – puszit nyomott a lányok arcára, és már ment is tovább az este.

  A banda játszott, a közönség tapsolt, a pincérnők sürögtek-forogtak, egy-két pár táncra perdült, a mi lányaink pedig a bokszukban ülve nevetgéltek, és sorra kortyolták az italokat. Kellemes este, nemde?