Gikszer

Tökéletes kapcsolat nincs. És erre előbb utóbb mindenki rájön. Rájött erre Anna és Dávid is, valamikor a második hónap környékén, mikor először akartak más dolgot csinálni, és nem tudtak dűlőre jutni, és ezt erősítette az az eset is, mikor a legmeghittebb pillanatokat a munka zúzta szét. Persze Olívia úgy gondolta, hogy az ő esetük más, és mivel már a megismerkedés is tündérmesébe illet, ez így is marad életük végéig, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Közel három hónapig tartott.

A probléma akkor látott napvilágot, mikor egy nappal az N! and the Fashion előtt Gergő egy egész heti munka után lemondta a délutáni találkát Olyval.

• De hiszen már megszerveztük – magyarázkodott kissé zavartan a lány a telefonon.

• Igen tudom Kedvesem, de sajnos köt a munka. Ezt a szerverhibát már öt napja nyüstölöm, és már nem várhat tovább.

• Akkor csináld meg most, és induljunk el.

Itt fontos megjegyezni, hogy a program lovaglás lett volna a csöppet sem közeli, ezer fokos Alföldön, amihez Gergőnek alapból nem volt kedve, de ezt félretéve mégis elment volna, hogyha a munkai határidő nem szorítja a torkát.

• Tudod várható volt – fakadt ki Olívia – Én kísérgesselek a hülye futóversenyedre, meg keressek profi masszőrt, de ha én kérek valamit...

• Oly! - állította meg Gergő, és a hangja magyarázkodóból hirtelen valami sokkal komolyabbra és veszélyesebbre váltott.

• Mi van?

• Először is a masszőr ajándék volt, és én nem is tudtam róla. Másodszor pedig nem arról van szó, hogy nem akarok menni. De tudod én dolgozom, és ez a munka most fontos.

• Hogy te dolgozol? Hogy te dolgozol? - ismételgette egyre hangosabban Olívia, és sértettségében levágta a telefont.

A huszonhét éves lány most ott állt a nappaliban, a teljes csöndben, és dühében hirtelen nem is tudott mit tenni. Nem is nagyon tudta, mit kéne tennie, hogy kifejezze mélyen megsértett érzéseit. Aztán a dühből ijedség lett, és akkor rádöbbenve, hogy ez volt a nagy első vita, hüppögve hívta fel Annát:

• Anna? Átmehetnék?

• Persze édesem, de mi a baj?

• Gergővel összevesztünk.

• Gyere csak, addigra összeszedem magam.

A lányok lerakták a telefont, Oly már vette is a cipőjét, és sietett ahogy csak tudott, hiszen igazából Annától várta a megoldást a problémára. Ki más segíthetne a kapcsolati gikszerekben, ha nem ő. Anna eközben elmentette a gyerekkönyv fordításának részletét, felöltözött valami emberibb ruhába – eddig pizsibugyiban és sportmelltartóban dolgozott – és haját kissé kócosan összekötve várta kétségbeesett barátnőjét. Nem is kellett sokat várni, Oly fél órán belül ott volt, vadul vette a levegőt, limonádé helyett csak hamutartót kért, és a konyhaablakon kihajolva három slukk után el is nyomta a cigit, amit útközben vett, és egészen a füstszűrőig csak azt ecsetelte, hogy ez milyen rosszat tesz a bőrének, és ez is csak annak a seggfejnek köszönhető.

• Ugyan kislány – nyugtatta Anna, aki már akkor tudta, hogy nagy baj van, mikor a divatguru barátnője nem tette szóvá a kantáros nadrágot, és az ujjatlan, lyukas hátú trikót, ami ráadásul keresztbe csíkos volt. - Miért lenne seggfej?

Olíviának persze erre hosszú monológja volt, és hevesen próbálta megmagyarázni Annának, hogy miért is hülye Gergő és hogy biztosan szándékosan tette tönkre az utolsó esélyt a nyári kikapcsolódásra.

• És ne legyél ilyen nyugodt – nyögte ki a végén, és saját hangját hallva még ő is elmosolyodott

• Látod, még szerinted is hülye vagy – nevetett fel Anna, és megölelte barátnőjét, aztán hosszú mesélésbe kezdett, hogy milyen vitái voltak Dáviddal az évek során, hogy hogyan oldották meg, és azt is elmagyarázta Olíviának, miért fontos egy egyedül élő huszonéves férfinak, hogy ne veszítse el a munkáját.

• Rendben – szögezte le Oly két órányi agymosás után – Lehet, hogy egy picit én is hibás voltam. De ma még akkor sem hívom fel. Csak írok neki egy SMS-t, hogy a holnapi divatbemutató után találkozzunk.

• Na látod, megy ez neked kislány! - dicsérte Anna a fejlődést látva Olíviát, és egy ötössel koronázták az eredményt. - És most, hogy vége van a világvége hangulatnak, mehetünk, és kiválaszthatjuk, ki mit vesz fel a holnapi nagy napra.

Olívia hirtelen hatalmas, kerek szemekkel Annára meredt, és el sem akarta hinni, hogy az év második legfontosabb dolgát el tudta felejteni. A lányok ugyanis minden évben, az N! nagy napja előtt elutaztak egy Balaton-parti kis faluba, ahol Ely egykori csoporttársa élt, azóta elvonulva a nagyváros zajaitól. Helga még anno a művészetin ismerkedett meg Elyvel, aztán egy balul sikerült ösztöndíjprogram után otthagyta az egyetemet, és egy magánprojektbe belekezdve ruhákat kezdett el tervezni, amiket a neten adott el. Persze a lány ápolta a kapcsolatot régi jó ismerősével, és ennek hála a négy barátné minden évben Helga csúcs szuper terveiből választotta ki a divatbemutatós szerkót. Ez idén sem volt másképp, és mikor Olívia rájött, hogy már ott kéne lenniük, minden gondját elfelejtve kapkodva összeszedte a zsepiket, és Annáéknál föl-le rohangálva tervezgetni kezdett.

• Felhívom Timit, és Elyt, és Annát, vagyis nem. Téged nem.

• Nyugi oké? Te totál megőrültél. Minden rendben. Ely és Timi már úton vannak. Idén Timi kocsijával megyünk. Emlékszel?

Olívia nagy levegőt vett, és bólintott.

• Remek. Akkor most megnyugszol, bevonulsz a fürdőbe és kijavítod a szétbőgött sminket, és öt perc múlva szépen lesétálunk az utcára, ahol a lányok felvesznek minket.

Anna ezt olyan lassan, és nyugodtan mondta, hogy Olívia tényleg lazítani tudott, és a mély levegő is sokat segített rajta. Olyannyira, hogy mikor beszálltak Timi kocsijába, a lányok már nem is látták rajta a sírás jeleit, így kapva-kaptak az alkalmon, hogy a negyven perces úton mindenki elmesélhesse, milyen ruhát is álmodott meg magának. Anna hosszú ruháról álmodott krémes színekben, Timi valami vadra számított, és minden -képpen nadrágos szettre. Ely persze ragaszkodott a művész személyiséghez, rojtosat akart és drasztikusat, esetleg valami drámai kalappal, míg Olívia nagyvárosiasra akarta venni a fazont, és táskát is akart hozzá. Nagy remények, fantasztikus műalkotások, fergeteges show és tökéletes este. A lányok tervei éppoly grandiózusak voltak, mint az a bizonyos N! este.