Minden nőhöz férfi jár

Timi már a Balaton közepén kompozott fehér Mini Cooperével, mikor Anna és Olívia hosszú készülődés után végre elkészültek és elindultak Ely nyári lakából a sétányra. Mindkét lány nagyon várta már, hogy találkozzon a maga pasijával. Olívia hosszasan sminkelte magát, és az útra hozott két magassarkú között is nagy csatákat vívott. Amíg a jogi asszisztens próbálta logikusan megoldani a cipellő krízist, addig Anna az övét igazgatta egy nagy tükör előtt. Még régebben adta kölcsön Elynek azt a habos szoknyát, amihez nagy, vastag, barna öv járt, és most, hogy meglátta barátnője gardróbjában, úgy gondolta itt a tökéletes alkalmon, hogy visszacsórja. Most pedig csodásnak érezte magát, és remélte, hogy Dávidnak is tetszeni fog.

Mikor kiértek az apartmanból a móló felé vették az irányt, hiszen úgy beszélték meg a pasikkal, hogy ott lesz a találkozó.

• Azért mókás. Lehet hogy Dávid és Gergő egymás mellett állnak, és nem is sejtik, hogy együtt fognak ma vacsorázni – mondta Olívia

• Igen. Ebbe bele sem gondoltam – válaszolta Anna és halkan felnevetett – Tökéletes szervezők vagyunk, mi?

A mólóhoz közeledve a lányok lelassítottak, és leselkedő üzemmódba kapcsoltak, hogy megtalálják a fiúkat. Persze Oly könnyebb helyzetben volt, mert tudta, hogy néz ki Dávid, de Annának fogalma sem volt Gergőről. És annyira már nem is érdekelte, mikor meglátta szíve választottját egy szál frézia kíséretében. Ott állt a karikatúrások mellett, és a tömeget leste. És minta egyszerre járt volna az agyuk, Dávid hirtelen megtalálta a szemével Annát, és hatalmas mosollyal az arcán odasietett.

• Szia! - mondta és megcsókolta Annát – Gyönyörű vagy! És hiányoztál! Istenem de szép vagy.

• Köszönöm – nevetgélt elpirulva Anna, és megölelte Dávidot. - Gyere, segítsünk megkeresni Olynak a kocogóbajnokot.

• Hogy kit? - kapta fel a fejét Olívia. - Ti már gúnynevet adtatok neki? Úgy hogy nem is ismeritek?

• Jajj ugyan O. - mondta Dávid és megölelte őt.

Olívia tettetett haraggal keresztbe fonta a karjait, és úgy kezdte kutatni az emberek hömpölygését. Aztán pár pillanat múlva egy magas, izmos férfi lendítette a magasba a karját, és vidáman indult el a barátnők és Dávid felé. Megcsókolta Olíviát, aztán közvetlenül Annáékhoz fordult.

• A hallottak alapján te csakis Anna lehetsz – mondta és kezet nyújtott a lánynak – Te pedig akkor Dávid, ugye? Lovászi Gergely vagyok. Örülök, hogy megismertelek titeket.

• Mi is nagyon örülünk – mondta Dávid és kezet fogott Gergővel.

• Na, és most, hogy ezen is túl vagyunk, hova menjünk enni? - kérdezte Olívia, és összecsapta a kezét, hogy jelezze, itt az ideje menni.

Mivel Dávid sokat dolgozott korábban a Balaton körül, így most rábízták a választást és a Halászkert Étterem felé vették az utat. Az étteremnek különlegesen szép parkja volt, és a kinti grillkertben élőzene szólt. Ráadásul a mólótól csak pár percre volt, így a lányoknak nem kellett sokat gyalogolniuk a magassarkúkban. A fiatalok asztalt kértek, beszélgettek, borozgattak és ismerkedtek. Nem tellett sok időbe, és kiderült, hogy a fiúk ugyanazt a számítógépes játékot játsszák, és hogy ugyanazokat a filmeket imádják, így a beszélgetés olajozottan zajlott. A lányok pedig élvezték a különleges estét, a zenét és a hangulatot.

Eközben Ely izgatottan várta, hogy a mentor megérkezzen. Nem nagyon tudta kezelni a helyzetet, azt sem tudta igazából, hogyha megérkezik akkor a nappaliban beszélgessenek-e, vagy esetleg vegye a cipőjét, és menjenek ki a parkba sétálni. Folyton a haját igazgattak, a nadrágja rojtjait babrálta.

• Csak leülünk, és tisztázzuk a dolgokat – vette át a fejében a gondolatait Ely – Aztán megegyezünk, hogy csak nyári kaland volt, és hagyom, hogy elmenjen Pestre. Ennyi. Így lesz.

Ez persze csak terv volt, ami azzal a lendülettel szerte is foszlott, hogy Döme megjelent az ajtóban egy üveg vörösborral a kezében. Ely zavartan betessékelte, és nyugtázva, hogy ma már nem lesz séta, eltette a cipőjét.

• Kérsz valamit inni? - kérdezte kezeit tördelve Ely.

• Nem köszi – nevetett fel a mentor – inkább két borospoharat kérnék. Vagy nem akarsz inni velem?

• Jajj dehogynem – habogott – már hozom is.

Ely a konyha felé indult, és miközben gyorsan elöblítette az üvegpoharakat, amiben a lányok korábban limonádéztak, megpróbálta a lényegre terelni a beszélgetést.

• Na és mikor kell visszaindulnod?

• Még két napig maradok a Balatonnál, de már nem Füreden leszek. Meglátogatom az unokatesóimat, és talán bulizni is elugrunk valahova. - mondta magabiztosan Döme, és közben próbálta Ely reakcióját lesni. De a lány keményen állta a tekintetet.

• Értem. - kezdett bele egy nagy korty bor után, és leült Döme mellé – akkor … izé. A mi … tudod... közöttünk akkor ennyi volt?

Döme most hangosan felnevetett, és letette a bort az asztalra.

• Ugyan kislány, ezt most komolyan mondod? Így akarod lezárni a … mit is?

A férfi észrevette, hogy a lány zavarba jött a gúnyolódástól, ezért komolyabbra vette a hangnemet, és megpróbálta tisztázni a körülményeket.

• Tudod én nem akartam kapcsolatot. És te még fiatal vagy. Vagyis, én nem akartam ilyen... érted ezt túl bonyolult. Nekem most alkotnom kell.

Elyt annyira sokkolta a sok információ, hogy meg sem tudott szólalni. Csak ült ott és hagyta, hogy a férfi illata is lassan az orrába szökjön. Csak ült a kanapén és bólintott. Nem tudta, hogy valóban egyetért-e a férfival, de tudta, hogy most úgy sem tudna mást mondani. Ez a reakció azonban nem éppen olyan volt, amire Döme számított. Azt hitte a lány majd kiakad, és dobálózni fog meg kiabálni, de ehelyett csak ült ott a kanapén a nagy szemeivel, és nézte őt, ahogyan beszél. És akkor hirtelen Döme Ely vörös hajába túrt és megcsókolta. Ely fájdalmat érzett a mellkasában, érezte azt a gonosz kis érzést, ami akkor szökik az ember testébe, mikor tudja hogy valami rosszat csinál de mégsem tud ellenállni. Így aztán belemarkolt Döme ingébe, és magával rántotta a szőnyegre. Tudta, hogy nem lenne szabad, tudta, hogy nem is szereti őt a férfi és szinte abban is biztos volt, hogy ő sem akar semmit a mentortól. Mégsem lökte le magáról, mégsem mondott semmit. Csak hagyta, hogy a gonosz érzést felváltsa a bizsergés és a mámor, és már csak abban reménykedett, hogy reggel, mikor felébred, már nem lesz mellette.

Füred utcáin eközben elkopott a turisták tömege, és felváltotta őket a bulizni vágyó fiatalok áradata. A kellemes vacsora után Olívia és Gergő is ide készültek, de előtte még elköszöntek Annáéktól:

• Biztos nem jöttök velünk? Jó buli lesz – biztatta Oly Annát, miközben a fiúk valami teljesen lényegtelen és a lányok számára érthetetlen dologról beszéltek.

• Aranyos vagy Oly. De Dávidnak holnap dolgoznia kell. Nekem pedig délelőtt jelenésem van. Tudod, a vállalkozó a városból felkért, hogy tolmácsoljak neki. És tudod milyen jól jön a pénz. - mondta Anna és megölelte barátnőjét – De ti érezzétek jól magatokat. Elynek pedig üzenem, hogy mindenképpen írja meg a fejleményeket. Zavar, hogy végül nem ért ide.

• Persze. Mindenképpen. Hát akkor legyetek jók, és vigyázzatok hazafele azon a vén motoron. - nevetett Oly és elköszönt Dávidtól is.

Hazafele a motoron Anna szorosan magához ölelte Dávidot, és élvezte, hogy a meleg szél felborzolja a haját. Igazán örült ennek az estének, és nagyon jól érezte magát, ezért még mindig ez járt a fejében. Hogy vajon Oly és Gergő jól meglesznek-e, és hogy Ely tisztázta-e a dolgot Dömével. Persze Timit sem felejtette el. Anna gondolataiban Timi már rég a fesztivál valamelyik színpadja előtt csápolt lyukacsos trikóban, és teljes hangerővel üvöltötte a legújabb Punnany számot. És nem is tévedett sokat. Az az este ugyanis mindenkinek örömökben gazdag volt. Csak éppen a vadóc Palotás lány nem húsvér férfival töltötte az estét. Hiszen nincs is jobb egy fesztiválos éjszakán, mint egy tánc Jack Daniels-szel.