Újra együtt a nagy csapat 

Azon a napon még az időjárás is a szertartásnak kedvezett. A forróság igazi nyári hangulatot varázsolt, de a szél elviselhetővé ette ezt. Timi, Olívia és Anna már előző este együtt aludtak, hogy megbeszélhessék az elmúlt napok eseményeit, így Anna beszámolót tartott a nyaralásról, fényképeket mutatott és sejtelmesen mosolygott, mikor valami intim pillanat jutott eszébe. Ez után Olívia jött, akinek percre pontos beszámolt kellett adnia a randiról és Gergőről is, hiszen Anna még semmit sem tudott róla.

• És jön az esküvőre? – faggatta.

• Nem. Nem hívtam meg, mert ott még nem tartunk, és amúgy is veletek akarok lenni

Olívia magához ölelte Annát és puszit nyomott az arcára. Eközben Timi a gép előtt ült, és őrült tempóban gépelt. Most pedig felsikított és az ölelkező lányok közé rohant

• Ely jön! Ide fog érni!

• Komolyan?

• Hála Istennek! Újra együtt a kvartett.

A nagy örömmámorban meg is feledkeztek arról, hogy a szomszédban egy dühös ara próbál megnyugodni.

• Mi folyik itt és miért nem készülődtök még? –tört be most a szobába. Hajában csavarok tekeregtek, egyik szemét pedig meglepően nagy és fekete műszempillák övezték.

• Anya! kiabált még mindig Timi – Eleonóra is ide fog érni.

• Jó hírrel kezdik a nap. Ez csak jót jelenthet - mosolygott Tamara és kissé fellélegzett – De nektek akkor is készülődni kéne már. Elő azokkal a fantasztikus ruhákkal.

Olíviának nem is kellett többet mondani, már a ruhák között kutatott és lázas készülődés vette kezdetét. A lányok sminkeltek, hajat vasaltak, göndörítettek és tűztek fel. Mivel Tamarának templomi esküvője nem volt, koszorúslányokat sem akart, és így a ruhákat sem szabta meg. Oly ezért egy derékban szűkített szürke ruhát választott, amit fehér selyem örvezett a derekán, és halvány rózsaszín tül adta az alját. Ehhez ezüst ékszereket vett fel, fekete magas sarkút és fánkfonatot készített. Anna egy nagyon szolid, de csinos fehér ruhát vett fel, amit a nyakán csipke díszített. Hogy valamivel feldobja, a derekánál a szoknya aljából levágott részből készített masnit. Annának eredeti hullámos volt a haja, ezt most egy kis csavarással turbózta fel, sminknek pedig egyszerű fekete tus volt halvány, barackos rúzzsal. Timivel helyzete nem volt ilyen egyszerű. A lány ugyanis nagyon szerette a fekete és sötétkék színeket, de most csaknem vehetett fel ilyet anyja esküvőjére. Ezért Olívia segítségét kérte, és a látvány magáért beszélt. Timi szög egyenes haja most feszes lófarokba volt fogva, és a hajgumi egy sárga színű, virágos csattal volt eltakarva. Sminkét természetes színekből állította össze, és most még a vörös rúzsról is lemondott, hogy passzoljon ahhoz a Frank & Co. ruhához, amit Olívia szervezett le. A ruha felső része feszülős pamutból volt, és egy széles szalaggal volt hozzávarrva a térdig érő szoknyához. A ruha nyárias volt, mégis különleges és bájos, ráadásul Timi extra vékony alkatára tökéletesen passzolt.

Mind a hárman csodálatosan néz6tek ki. Mikor elkészültek még indulás előtt a hatalmas tükör elé álltak Tamaráék nappalijában és közös fotót készítettek.

• Nem hiányzik valami arról a képről? – szólalt meg egy ismerős hang mögöttük.

A lányok megfordultak és Ely nyakába ugrottak. Szerintem mindenki tudja, hogy itt milyen sikító görcsöt kaptak a csajok.

• Ely, csodálatosan nézel ki

• Ti is fantasztikusan csinik vagytok.

• És milyen barna vagy már. Szent isten!

Timi körbeforgatta Elyt, aztán kicsi a rakás módra egymás karjaiba ugrottak. Ely az idei év slágerének megfelelően egy halvány barack színű szoknyát vett fel, ami hátul hosszabb volt, mint elől. Ehhez sarut vett fel, amiben majd könnyű lesz táncolni, és egy színben passzoló borítéktáskát. Igazán csinosan festett, és a vörös hajához ez tökéletesen illett is.

• Rengeteg mesélni valóm van.

• A fogadáson pletyizhetünk. Most viszont mennünk kell. – válaszolta Timi

A városházáról az apró násznép rögtön a fogadásra siettek. Jó magyar hagyomány szerint a kocsisor dudált, az ifjú pár kocsija fel volt díszítve. A fogadás körülbelül ötkor kezdődött, és a látvány magáért beszélt. Timi virágaink és Anna kreatív dekorációjának hála a kert fantasztikusan nézett ki. A frissen nyírt gyepen régi stílusú fa asztalok voltak, a székeken a virágokhoz passzoló párnák. az asztalon hófehér étkészlet rózsaszín szalvétával, vadiúj boros poharakkal és bazsarózsás asztaldíszekkel, amik az ara csokrának miniatűr változatai voltak. A kert hátsó részében egy mobil táncparkett colt, és a vőlegény kérésére nem zenekar adta a ritmust, hanem egy zenegép. A násznép remekül érezte magát, az ifjú pár le sem jött a parkettről és mivel mindenki ismerete egymást, a hangulat is kellemes volt. Persze ez már nem egy első házasság volt, a mulatság csak éjfélig tartott, akkor pedig Tamara és Pali egy betanult tánccal jelezte az este végét és a pusziözön után a násznép szivárogni kezdett. Hajnali egykor már csak a lányok voltak a kertben, és a borokat kóstolgatva beszélgettek. Elynek mindent el kellett újra mesélni, hogy tudjon a randiról, a nyaralásról, a szervezkedésről és minden egyébről. Aztán ő jött és hát ő sem unatkozott. Kiderült ugyanis, hogy a tábor fantasztikus, hogy Ely minden nap fest és rajzol, hogy a szobatársa egy szobrásztanonc lány, akivel nagyon jól megvan.

• Olyan, mint egy szanatórium – mesélte elmerülve saját gondolataiban. – Reggel futok a Balaton parton, aztán reggeli és foglalkozások. Van, hogy szőlőskertbe megyünk festeni, vagy a sétahajóról készítünk skicceket. De volt már olyan is, hogy a sétányon kellett minél több arcot megörökíteni.

• Látszik, hogy imádod – mondta Timi.

• Igen. És bár nemsokára befejeződik a tanfolyam, alig várom a szabad alkotást.

• És van már koncepciód? - kérdezte Anna

• Még dolgozunk rajta.

• DolgoZUNK? – kapta fel a fejét Oly. – De te egyedül szoktál dolgozni, nem?

• És itt jön a legjobb rész! kiáltott fel Ely – a táborban találkoztam egy sráccal.

A lányok automatikusan közelebb húzódtak, és figyeltek.

• Igazából ő az egyik mentor. Az olajfestők mentora. Huszonkilenc éves és Dömének hívják. Fantasztikusan tehetséges és hihetetlenül sármos.

• A mentorod? – kérdezett vissza Timi.

• Kicsit veszélyes ez nem? húzta fel a szemöldökét Oly.

• Ugyan. Ne parázzatok. Semmi komoly. Csak találkozgatunk. Valószínűleg a tanfolyam végén hazautazik Pestre és nem látom többet. Így állok én is hozzá – magyarázta Ely és a bor után nyúlt.

• Eddig sosem szoktál „találkozgatni” – mondta Anna.

• Tudom - mosolygott Ely – éppen ezért most kipróbálom. Most, hogy művészekkel élek együtt, sok mindent máshogy látok. De ez nem baj.

• Vigyázz magadra, oké? – figyelmeztette Oly a barátnőjét.

• És meddig maradsz még? – terelte a témát Anna.

• Hétfőn már indulok, mert meg kell szervezni a végső kiállítást, de jó is hogy felhoztad.

Ely most a táskájában kezdett kutatni, és kék kártyákat húzott elő.

Szeretettel várjuk a „Balatoni művészek” programzáró estjén!

• Háromkor kezdenek a zenészek, de ötkor már nem lesz tömeg. Eljöttök, ugye?

• Hát persze. Igen – választották automatikusan a lányok.

• Mindenkinek jó az időpont?

Anna és Oly bólintottak, csak Timi húzta össze magát.

• Aznap este kezdődik a fesztivál Siófokon. De nem baj – magyarázta Timi – Elmegyek Ely. Csak bulizni nem megyek utána, ha nem baj. Tízre ott akarok lenni.

• Semmi gond – válaszolta

• És ha te úgy is a kocsitokkal jössz, akkor le is tudsz minket vinni – mondta Oly, és koccintottak Annával. Én meg kiveszek egy fél nap szabit és akkor ráérünk reggel hazajönni.

A lányok nevettek, aztán pletykálkodni kezdtek. A bor fogyott, az idő telt. Végül fél háromkor Anna taxit hívott és Olyval hazaindultak. Timi még beszélgetettet Elyvel.

• És mennyire szoros a Döme ügy?

• Eléggé – terelte a szót Ely.

• Na de mégis.

• Nem akartam – nevetett halkan a lány – de nem tudtam ellenállni. Sétálni vitt, aztán boroztunk, este a Dottóval mentünk haza és még beszélgettünk a teraszon. Megcsókolt, és már ott is volt a helyzet.

• Te kis ribi – nevetett Timi – büszke vagyok rád. Ez már élet

• Még sosem voltam ennyire szabad – mondta és fenékig itta a bort. é És talán boldogabb sem